Breuer, az eredeti magyar brutalista

Az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorában, 1902-ben Pécsett született Breuer mindig is kiemelkedő művészi érzékkel rendelkezett, különösen a festészet és a matematika érdekelte.

1920-ban csatlakozott a Bauhaushoz, a németországi Dessauban működő avantgárd művészeti iskolához, ahol előbb tanult, majd maga is tanított. 23 éves korában, a világon elsőként használt hajlított fémet bútorgyártáshoz, innen ered a modernista bútorok mestereként szerzett halhatatlan hírneve. 1928-ban otthagyta a Bauhaust, és saját építészirodát alapított Berlinben. Miután Sigfried Gideon számára megtervezte a zürichi Dolderthal-lakásokat (1934), Londonba költözött, ahol rövidesen Jack Pritcharddal, az Isokon cég és épület alapítójával dolgozott, majd 1937-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol Walter Gropiushoz csatlakozva építészprofesszor lett a Harvard Egyetemen.

Az 1950-es évektől Breuer intézményi megbízásokat vállalt, főként monumentális betonszerkezeteket tervezett a brutalista építészet jegyében. Breuer építészirodája több, mint száz épületet jegyzett világszerte, többek között a UNESCO párizsi székházát, a New York-i (Old) Whitney Múzeumot és a connecticuti Hotel Marcel-t.

1934-ben készült el a Wells Coates kanadai mérnök által Molly és Jack Pritchard számára tervezett Isokon épület, mely a Barbican Centrehez hasonlóan egyszerre működött kulturális központként és lakóházként, a világ számos elismert művésze, építésze és írója megfordult benne. Az első lakók között voltak a Bauhaus alapítói, Marcel Breuer, Walter Gropius és Moholy-Nagy László, nevüket az épület oldalán a mai napig kék plakett őrzi.

1937-ben Breuert kérték fel az Isobar, az Isokon épület alagsori terében található bár és étterem megtervezésére. Az étterem egy szabadtéri teraszra nyílt, és Breuer az Isokon Bútorgyár számára készült leghíresebb darabjaival rendezte be.

Az Isobar rendszeres kiállítótérré vált, az alagsor pedig egy informális észak-londoni szalonná alakult át, ahol Adrian Stokes, Henry Moore, Barbara Hepworth, Ben Nicholson és Naum Gabo rendszeres vendégek voltak.

Breuer tervezte az Isokon hosszú és rövid székeit is 1935-36-ban, a két világháború közötti modern design egyik legfontosabb bútordarabjait, melyek ma a Victoria és Albert Múzeum állandó gyűjteményében találhatóak meg.

Breuer 1981-ben halt meg New Yorkban, és egészen különleges örökséget hagyott maga után. Szakmai iratait és rajzait az 1960-as évek végétől kezdve a Syracuse Egyetem könyvtárának adományozta. Papírjainak fennmaradó részét, beleértve személyes levelezésének nagy részét is, Breuer felesége, Constance 1985 után a washingtoni Amerikai Művészeti Archívumnak adományozta.