Barvarska steza 8, 1000 Ljubljana
A Klinikai napló (1932) Ferenczi Sándortól egyedülálló mű a pszichoanalitikai irodalomban, amely az író életének utolsó évében készült. Személyes beszámolóként indult, melyet csak Ferenczi legközelebbi bizalmasai számára szánt, mivel eredetileg nem volt szándékában nyilvánosságra hozni. A mű mély betekintést nyújt az író személyes és szakmai életének összefonódásába, miközben egyre távolodott Freudtól és a nemzetközi pszichoanalitikai közösségtől. A pszichopatológia súlyosabb formáira összpontosít, klinikai eseteket vizsgál, és elméleti hozzájárulásokat kínál Freud pszichoanalízisének modernizálásához, különösen azok számára, akiket terapeuta szempontjából elérhetetlennek tartanak. Ferenczi egy nyitott, érzelmileg elkötelezett terápiás kapcsolat mellett érvel, amit a közismert amerikai klienssel végzett kölcsönös analízis kísérlete is tükröz. Bár etikai és szakmai dilemmák merültek fel, felfedezései jelentős hatással voltak a kortárs poszt-freudi pszichoanalízis fejlődésére. A Klinikai napló (1932) a klasszikus pszichoanalitikus távolságtartás kritikáját is magában foglalja, és nagyobb nyitottságot szorgalmaz a terápiás folyamatban, miközben Ferenczi Freudhoz fűződő személyes élményeit is feltárja. A mű Ferenczi halála miatt befejezetlen maradt, de még így is értékes bepillantást nyújt az író újításába és a fejlődése során elkövetett hibákba, amelyek elkerülhetetlenül részei voltak annak.
A könyvet Pap Zoltán, pszichoanalitikus pszichoterapeuta, valamint Miran Možina, a Klinikai napló előszavának szerzője és a kiadó szerkesztője fogja megvitatni.