İmrahor Cad. No:23 B Blok Kağıthane/İstanbul
Megőrzés és mozgás: a minta őrzi az információt, és fordítva. Korodinál az újrahasznosítás révén a faanyag és a tájkép is új szerepet kap, míg Szigeti portréiban a minta a személyiségek őrzője. A portrékban mozgás van: a minták a közeledés során tűnnek elő, ahogy a személyiségek is akkor rajzolódnak ki, ha közelebb kerülünk hozzájuk. Az alakok egyensúly-holtpontokon billennek, nyugvó vagy kitörő mozdulatokban jelennek meg. A Korodi műveiben használt fa mintázata is lassú mozgás során alakul ki, és mozgást idéznek a Google street view képek is, amelyek real-time térképen őrzik az örök jelen pillanatképeit.
Korodi János és Szigeti András a kilencvenes évek óta rendszeresen alkot együtt. A Képzőművészeti Főiskola évei után is szoros barátságban, alkalmi együttműködésekben tartják a kapcsolatot. Az azóta eltelt huszonhárom évben számos művészeti projekt és egyéb munka során megélt tapasztalatuk is támogatja a kiállítás koncepcióját: a mozgásban lévő mintázatok követését – egymás életében is. Az utóbbi néhány évben már mindkét művész külföldön él és dolgozik, ez a távolság-közelség probléma új fejezet mindkét alkotó munkásságában. A falakon szövődő történet két személyes út kereszteződésében játszódik.
Korodi János – Transzfer
Korodi a 2000-es években építészettel és urbanizmussal foglalkozott, valamint ezek vizuális és elméleti vonatkozásaival a Genius Loci – A hely szelleme című festői programjában és a doktori értekezésében is. Később a mozgással kezdett foglalkozni: a helyek közötti átmenet automatizált képsorozatait dolgozta fel. Ez a váltás összejátszott és összekötötte a globális migráció elmúlt évtizedét a művész Egyesült Államokba költözésével. Festményciklusa, a motion pictures folytatásaként 2020-ban új projektet indított olyan anyaggal és technikával, amit azelőtt nem használt: közvetlenül durva felületű rétegelt lemezre, szublimációs nyomdatechnikai eljárással egyedi kompozíciók nyomtatásába kezdett. A hántolt fa ismétlődő mintázata a képbe ágyazva jelenik meg. A lemezek felületén az idő által lassan megrajzolt ornamensek többszörösen visszatérnek, együtt rezonálnak, a témával azonosuló hátteret képezve a mozgásalapú munkának.
Szigeti András - A semmi képmásai
A kiállításon szereplő grafikai sorozat hat képből tevődik össze, melyek egész alakos fiktív portrékat ábrázolnak. A képen szereplő figurák többnyire mozgalmas pozitúrákban elevenednek meg, mely hozzájárul a kép kompozíciójának dinamikussá tételéhez és a furcsa testtartásoknak köszönhetően jelszerű gesztust sugall a távolabbi nézőpont számára. Ahogy közeledünk a képhez, a tónusok felfedik raszteres mivoltukat és láthatóvá válnak a különböző rácsok, minták, motívumok, melyekből a kép részletgazdagsága áll, és újabb felfedeznivaló teret nyújt a néző számára. A különböző mintázatokból a montázsszerű építkezés néha véletlennek tűnő egybeesések, hibák halmazából próbál egy klasszikus grafikai kompozícióvá, portrévá nemesedni és úgy tenni, mintha digitális mesterséges intelligencia kollázsolta volna zsánerképpé egy adott mintapaletta használatával. A képek úgy keletkeznek, hogy a digitális jelszférában hálózatok, mintázatok felhasználásával montírozódnak formává, emellett az analóg nyomtatásban használt vintage képregénymotívumokat, letraset-rácsokat is használja a kompozíció gazdagításához. Ez egyben utalás és egyfajta jelzőtábla az analóg cél felé visszavezető úthoz. A végső kilépés a digitális szférából a fény által történik, aminek segítségével az analóg világba vezetjük a művet azáltal, hogy síkfilm készül a jelekből és a grafika/fotogram kontaktnagyítással kerül a fotópapírra, majd kézi laborálással rögzül végső megjelenő formájában.
Korodi János 1971-ben született Budapesten. Képzőművész, elsősorban festő, de a képalkotás különböző nyomtatott és hely-specifikus (murália) formáiban is tevékenykedik és alkalmanként interdiszciplináris együttműködésekben is részt vesz. Mire 42 éves korában a Magyar Képzőművészeti Egyetemen megszerezte a vizuális művészetek doktori fokozatát 2013-ban, Korodi már az USA-ba való kivándorlás előtt állt. Az elmúlt 25 évben munkáit Európa és az Egyesült Államok különböző országaiban mutatták be. Féléves művészrezidenciát töltött a TerraCycle Inc.-ben Trentonban, New Jersey-ben 2015-ben, 2010-ben elnyerte a Magyar Állam Eötvös-ösztöndíját – egy stúdiórezidenciát New Yorkban, 2008-ban ösztöndíjat nyert a Római Magyar Akadémián. 1999–2001 között a pályakezdő művészek számára megítélt Derkovits-ösztöndíjat, valamint 1996-ban a kecskeméti Tóth Menyhért Alapítvány ösztöndíját nyerte el. Korodi munkái nemzetközi nyilvános és magángyűjteményekben is megtalálhatóak. 2015 óta Philadelphiában él és dolgozik.
Szigeti András 1972-ben született Mohácson. A Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán diplomázott, majd ugyanitt és a marseille-i École Superieure des Beaux Arts-on vett részt posztgraduális képzésben. 1997-ben elnyerte a Ludwig Alapítvány ösztöndíját, majd ‘98-ban Derkovits Gyula ösztöndíjat kapott. A stuttgarti és a bukaresti Magyar Intézetekben is szerepelt önálló kiállítással. Munkáit korábban a fotográfia képzőművészeti felhasználása határozta meg, később a digitális fotómanipuláció jellemzi műveit. A festészeti kitérők mellett manapság a grafika analóg és digitális technikáit házasítja össze műveiben.
