Magyar filmek Järvenpääben a Studio 123-ban (Helsingintie 12), március 19-én és 26-án 20:00 órakor
Järvenpää és Vác testvérvárosi kapcsolata 2014-ben 30 éves. Az évforduló alkalmából idén tavasszal Järvenpääben mutatkozik be a magyar kultúra a Magyar Kultúra Hetén. Az egyéb kulturális rendezvények mellett két márciusi szerdán két szép magyar filmet is láthat a közönség a Studio 123-ban. Az ingyenes vetítésekre a Magyar Kulturális és Tudományos Központ és Järvenpää városa közös szervezésében kerül sor.
Március 19. 20:00 órakor I Love Budapest, rendezte Incze Ágnes (2001)
Főszereplők: Hámori Gabriella, Kovács Martina, Csányi Sándor és Lengyel Tamás
85 perc, angol felirat
Incze Ágnes (szül. 1955) filmjében a történet másodlagos, legfontosabbak a szereplők, az apró észrevételek és az emberi viszonyok változásai. A film főhőse két fiatal pár. Anikó (Hámori Gabriella) Mikivel (Csányi Sándor), Móni (Kovács Martina) Krisztiánnal (Lengyel Tamás) talál összhangot. Hogyan boldogulnak a mai világban, a mai Budapesten? Útkeresésükről, jó vagy rossz döntéseikről, azok következményeiről szól a szórakoztató, életvidám történet, amelyben az is kiderül, hogy ki és miért hallgat a szívére, vagy éppen a zsebére. Nagyszerű operatőri munka, premier plánok, gördülékeny dialógusok, techno zene. Az alkotás megosztva nyerte el a Magyar Filmszemle legjobb elsőfilmes díját, valamint az operatőri díjat.
Március 26. 20:00 órakor Adj király katonát! rendezte Erdőss Pál (1983)
Főszereplők: Ozsda Erika, Szendrei Andrea, Diczházy Dénes, Tóth Árpád, Nyakó Juli, Soltis Lajos
113 perc, finn felirat
Az Adj király katonát! nem tesz többet, mint hogy odahajol egy sorshoz, és életképek sorozatában megmutatja nézőinek, hogyan indul egy – ahogy akkoriban mondták: „halmozottan hátrányos helyzetű” – tizenhat éves lány az életnek. Ha nagy drámát nem látunk is, ez a kisrealizmus is épp elég robbanásveszélyes anyagot hordoz, hol van már az ötvenes évek munkáshőseinek pátosza. A hetvenes-nyolcvanas évek dokumentarizmusából fekete-fehéren kiderül: a proletár nem az élcsapat tagja, ahogy azt a pártbrosúrák hirdetik, hanem modern bérrabszolga, aki nem tud, s immár nem is akar lázadni a sorsa ellen. A film 1983-ban Cannes-ban elnyerte az Arany kamera -díjat.