Bayer Antal a magyar képregény történetéröl
május 25. 17:00-18:30. Magyar Kulturális és Tudományos Központ (Kaisaniemenkatu 10, 00100 Helsinki)
Bayer Antal fordító, szerkesztő és kritikus több, mint harminc éve foglalkozik képregényekkel. Magyar nyelvü előadásában bemutatja a magyar képregény történetének különböző szakaszait, kiemelve az úgynevezett „adaptációs képregény” erényeit és hiányosságait. Előadását számos vetített képpel illusztrálja, köztük olyan klasszikus magyar alkotók munkáiból, mint Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sebők Imre, Gugi Sándor, Dargay Attila és Fazekas Attila.
Magyarországon a képregény sokáig mostohagyereknek számított. Bár az 1930-as évek elején Európa számos országához hasonlóan kibontakozni kezdett, előbb a zsidótörvények lehetetlenítették el a külföldi képregényeket közlő kiadókat és a saját munkákkal próbálkozó alkotók jelentős részét, majd a szovjet típusú kultúrpolitika söpört le az asztalról minden képregényt, függetlenül a témájától, minőségétől és származási helyétől. Az 1956-os forradalom után a sajtóban nagyobb teret kapott a szórakoztatás, bár a didaktikus jelleget továbbra is hangsúlyozták, így kerülhetett sor a képregény visszatérésére „szocialista álruhában”. A rendszerváltásig szinte kizárólag irodalmi művek feldolgozása jelenhetett meg képregényes formában, erős szerkesztőségi kontroll mellett, az ifjúságnak szánt újságokban, rejtvénylapokban, esetleg a napi sajtóban. A magyar olvasók túlnyomó része csak 1990 után tudhatta meg, hogy milyen sajátos, más országokban alig használt formáját ismerte addig a képregénynek. Ekkor érkeztek meg hozzánk tömegesen a legnépszerűbb amerikai és európai képregények, majd később a távol-keleti kedvencek, a mangák. Ezzel párhuzamosan pedig végre elkezdett kibontakozni az új, eredeti magyar képregény is.