Megnyílt Tóvaj Rozália kiállítása a Paris Design Week alkalmából
Szeptember 4-én nyílt meg A Kékfestés Új Dimenziói című kiállítás, mely a Párizsi Liszt Intézet kezdeményezésére valósul meg a Paris Design Week alkalmából. A tárlat a két nemzet közös kulturális gyökereiből táplálkozik, középpontjában a több évszázados múltra visszatekintő kékfestő hagyomány áll. A fiatal magyar textilművész, Tóvaj Rozália projektje a magyar kékfestés kortárs újraértelmezésére vállalkozik: a tradicionális mintarendszerek vizuális világát 3D nyomtatással ülteti át lágy anyagokra. A tárlat október 18-ig tekinthető meg a Párizsi Cseh Központban.
A Paris Design Week a párizsi designvilág évente megrendezett ünnepe, amely a nemzetközi szakmát és a nagyközönséget egyaránt megszólítja. Az idei magyar megjelenés a Liszt Intézet és a Párizsi Cseh Központ együttműködésének eredménye. A megnyitón, melyen nagyszámú érdeklődő jelent meg, beszédet mondott a cseh nagykövet, Jaroslav Kurfürst, a Cseh Központ új vezetője, Radka Ondráčková és a Liszt Intézet vezetője, Burányi Adrienne Éva. A rendezvényre ellátogatott továbbá dr. Pacsay-Tomassich Orsolya, a Magyar Diplomáciai Akadémia elnöke is. A tárlat a két nemzet közös kulturális gyökereiből táplálkozik, középpontjában a több évszázados múltra visszatekintő kékfestő hagyomány áll. A fiatal magyar textilművész, Tóvaj Rozália projektje a magyar kékfestés kortárs újraértelmezésére vállalkozik: a tradicionális mintarendszerek vizuális világát 3D nyomtatással ülteti át lágy anyagokra. A kísérleti anyagkollekció a kékfestő minta tradicionális komponálási módjait különböző térhatásokban és anyagokon, az indigófestés hagyományos kék-fehér színkombinációjában jeleníti meg.
A Paris Design Week alatt a kiállításhoz kapcsolódóan számos kulturális eseményt is szervez a Liszt Intézet: az ünnepélyes megnyitó mellett tárlatvezetéseket, beszélgetéseket, kreatív műhelyt, zenei rendezvényeket és finisszázst is tartanak. A kiállítás kurátora, a párizsi Liszt Intézet igazgatója, Burányi Adrienne Éva. A tárlat október 18-ig tekinthető meg.
Az alkotó, Tóvaj Rozália, 2018-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil- és divattervezés mesterszakán. Azóta mintatervezőként és különböző művészeti projektek aktív résztvevőjeként tevékenykedik. Munkásságának középpontjában továbbra is a hagyomány és a kortárs design közötti párbeszéd áll.
A kékfestés rövid története
A kék szín tömeges megjelenése az öltözködésben az indigó növényhez köthető. A belőle kinyert festéket már az ókorban is ismerték, de Európában a 17-18. századra a kék-fehér mintás változatban a rezervanyomás technikájával vált igazán ismertté és keresetté. A 17. században a tengeri hajózás fellendülésével terjedt el az új eljárás az európai piacon. Először a francia Napkirálynak, 14. Lajosnak hoztak India követei gazdagon mintázott keleti szöveteket, melyek azonnal divattá váltak a királyi udvarban. Ezzel indult Európában hódító útjára a kékfestés, melynek terjedését a legszigorúbb királyi rendeletek sem tudták megállítani. Az új divatigények utánzásra késztették a mestereket és számos műhely (céh) létrejöttét idézte elő. Európában a kékfestés főként németalföldi, francia és német mesterek révén vált ismertté. Innen került át a közép-európai régióba, így Csehországba, Szlovákiába, Magyarországra, Ausztriába, és a Lengyel területekre is. A kékfestés alapvetően a mindenkori ruházkodás szükségleteit szolgáló iparágként tekinthető, melynek művészete, féltve őrzött receptjei, eljárásai miatt évszázadokon át bizonyos titokzatosság vette körül.
A kékfestés hagyománya 2018 novemberében felkerült az emberiség UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Ezt a minősítést Magyarország és más közép-európai országok (Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia) közös pályázata révén kapta meg.
A rezerva nyomás
A minták textilre való felviteléhez a mesterek kézzel készített nyomódúcokat használnak, amelyek akár 300 évesek is lehetnek. Ezeket faragott keményfából, vagy sárgaréz szegecsekkel és sárgaréz szalagokkal kirakva készítették. A dúcok segítségével a mesterek egy festékálló (rezisztens) pasztát visznek fel az anyagra. Ez a paszta megakadályozza, hogy az indigófesték behatoljon a mintázott területekbe, így azok festetlenek, általában fehérek maradnak az indigófürdő után. A kékfestő eljárás a textilnyomás technikai fejlődésének alappillére. 1841-ben a kézi nyomás mellett megjelent a francia Louis-Jérôme Perrot feltalálóról elnevezett, szakaszosan nyomó perrotin gép munkába állítása. Ezt ma is üzemszerűen működtetik, Magyarországon például a Tiszakécskei, a Győri és a Tolnai műhelyekben.
A dúcok
A magas nyomású eljárás sajátossága, hogy a dúcokon a mintázatok mintegy megelevenednek, háromdimenziós térjátékuk nagyon látványos. Az emberi kéz munkáját hordozzák magukon, az apró és rendkívül pontos, részletgazdag motívumok, a minőségi munkáról és magas fokú figyelemről árulkodnak. A dúckészítés mestersége napjainkra már megszűnt létezni. Tehát a műhelyekben és múzeumokban, még használatban lévő és tárolt mintafák egy múlt szakma emlékeit is őrzik. Ezeket az eleven mintafákat, mintegy vizuális kódokat, láthatatlan és látható értékeket igyekeztem továbbörökíteni.
Minták
A Franciaországra jellemző minták a kifinomult orientális-virágos “indiennes” minták eleinte a felsőbb rétegek igényeit elégítették ki. A nemesség nagy lelkesedéssel fogadta a thai, kínai, török, indiai motívumokat, ami megalapozta a virágos és egzotikus minták elterjedését Európában. A magyar motívumokra jellemzőbbek a gazdasági tevékenységekhez, életmódhoz, foglalkozásokhoz, táplálkozási szokásokhoz kapcsolódóak. Ilyen például a búzás, szőlős, az egyszerűsített ábrázolású szilvamagos, vagy monori káposztás motívumok. Azonban a kékfestés mintavilága 2.5 évszázadig tartó virágzása során a helyszínek között összemosódott, a divatszerű motívumvándorlásoknak köszönhetően. Így az egymástól távol eső műhelyekben méretre és rajzolatra pontosan megegyező díszítmények is találhatóak. A kelendő mintázatok rajzát megszerezték és másolták a mesterek, és a következő vásáron már konkurensként vitték árujukat leendő vevőiknek. A műhelyek a kékfestő minta készítésére specializálódott vándorló legényeket is alkalmaztak, akik a vándorlás során terjesztették, és valamelyest meg is újították a mintákat. A kékfestő általános minta típusai a geometrikus, virágos, állati, vallási és növényi motívumok, valamint az “indiennes”, a “porzellandruck” – a kínai porcelánok világát idéző motívumok, a különböző textiles eljárások, pl. kereszt szemes hímzés megidézése, vagy éppen az empire stílus jegyei is felfedezhetőek Európa szerte.
