A Körhinta zárta a Busan Nemzetközi Előadó-művészeti Fesztivált
A magyar színház, néptánc és élő zene különleges találkozása mutatkozott be május közepén Dél-Koreában a Szöuli Liszt Intézet szervezésében: a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Körhinta című produkciója volt a 23. Busan International Performing Arts Festival hivatalos záróelőadása. A Vidnyánszky Attila rendezte előadás május 16–17-én, a Busan Cinema Center Haneulyeon Theatre színpadán szerepelt, s két este alatt összesen több mint 1100 néző látta. A magyar társulat 74 fős stábbal érkezett Busanba, ahol a produkció első alkalommal mutatkozott be a dél-koreai közönség előtt.
A Busan International Performing Arts Festival napjainkban Dél-Korea egyik legmeghatározóbb előadó-művészeti eseménye. A 2004-ben alapított fesztivál az elmúlt két évtizedben olyan nemzetközi találkozási ponttá vált, ahol a színház, a mozgásszínház, a performansz, valamint a zene és az utcaművészet különböző formái kapcsolódnak össze. Az idei fesztivált május 9. és 17. között rendezték meg több különböző busani helyszínen. Az esemény 13 ország 52 produkciójával, a „Difference & Repetition (Különbség & Ismétlés)” mottó jegyében valósult meg. Ebben a nemzetközi közegben kapott kiemelt szerepet az a magyar előadás is, amely a fesztivál záró meghívott produkciójaként szerepelt a programban.
A Körhinta a magyar kulturális emlékezet egyik legismertebb története. Fábri Zoltán 1956-os filmje, amely Sarkadi Imre Kútban című novellája nyomán készült, a magyar filmtörténet emblematikus alkotásává vált. A film 1956-ban a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt, majd több mint 6 évtizeddel később, 2017-ben a restaurált változat a Cannes Classics válogatásában tért vissza a nemzetközi közönség elé. A történet ereje azóta sem kopott meg: Mari és Máté szerelme, a családi akarat, a földhöz szorosan kötődő gondolkodás és a közösségi rend feszültsége ma is könnyen értelmezhető emberi helyzeteket teremt.
A Nemzeti Színház színpadi változata azonban nem egyszerűen a film újradolgozása. A produkció prózát, élő zenét és táncot kapcsol össze, s kiemeli a történet érzelmi magját: azt a pillanatot, amikoron a személyes választás szembekerül a hagyománnyal, a családi döntésekkel, valamint a közösség által kijelölt életpályákkal. A kérdés egyszerre egyszerű és egyetemes: építhető-e szerelemből jövő egy olyan környezetben, ahol már az ilyen jellegű döntések eleve elrendeltek?
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelenléte különösen erős színpadi nyelvet ad az előadás számára. A néptánc itt nem díszítőelem vagy betét csupán, hanem a drámai gondolkodás része. A mozdulatok, a ritmusok, a közösségi táncformák és az élő zene egyszerre teremtik meg a falusi világ atmoszféráját és a szereplők belső feszültségeit. A csárdás és más magyar tánchagyományok energiája nem magyarázza, hanem átélhetővé teszi a történetet: azt a sodrást, amelyben a közösség egyszerre tart meg és korlátoz, a szerelem pedig egyszerre tűnik személyes döntésnek és sorsfordító erőnek.
A busani bemutató egyik különlegessége éppen az volt, hogy a mélyen magyar kulturális anyagból építkező előadás egy a Kárpát-medencétől távoli földrajzi és kulturális közegben is érthetővé tudott válni. A dél-koreai nézők számára a történet falusi világa, társadalmi rendje és táncnyelve nyilvánvalóan új kulturális tapasztalatot jelentett. Mindazonáltal, alapkonfliktusai nem kizárólagosan Magyarországhoz kötődnek. A szerelem szabadsága, a család elvárása, a közösség nyomása és az egyéni döntés joga olyan kérdések, amelyek nyelvi és földrajzi határokon túl is megszólíthatják a közönséget.
A május 16-i előadást követően közönségtalálkozóra is sor került, amely tovább erősítette a produkció párbeszédjellegét. Az artist talk beszélgetésen részt vett Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kossuth-díjas művészeti vezetője, Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas szakmai vezető, Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművész, valamint Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színművész. A koreai nézők kérdései élénk beszélgetést indítottak el az alkotókkal és előadókkal; a magyar–koreai tolmácsolást Ruzsa Katalin kulturális asszisztens biztosította.
A fesztivál hivatalos záróeseményét május 17-én tartották. Az ünnepélyes alkalmon köszöntőt mondott Dr. Szerdahelyi István, Magyarország szöuli nagykövete, és jelen volt Chang Jekuk, Magyarország tiszteletbeli konzulja is. A BIPAF részéről Son Baung Tae fesztiváligazgató, valamint Ko In-Beom, a Busan Cinema Center igazgatója zárta a programot. A 23. alkalommal megrendezett fesztivált végül a magyar Körhinta előadása búcsúztatta.
A szereplést koreai sajtófigyelem is kísérte. A helyi beszámolók a BIPAF idei programját a nemzetközi előadó-művészet fontos busani eseményeként mutatták be, a Merry-Go-Round (Körhinta) című magyar záróprodukciót pedig ázsiai premierként emelték ki.
A Szöuli Liszt Intézet koordinációjával megvalósult bemutató így nem csupán egy sikeres vendégjáték volt, hanem a magyar kulturális diplomácia egyik kiemelkedő dél-koreai eseménye is 2026 tavaszán. A Körhinta Busanban egyszerre képviselte a magyar színházi hagyományt, a néptánc színpadi erejét és azt a képességet, hogy egy klasszikussá vált magyar történet új formában, több ezer kilométerre Magyarországtól is párbeszédet teremtsen.
A produkció záróelőadásként való meghívása pedig azt jelezte, hogy a magyar előadó-művészet olyan nemzetközi közegben is érvényesen tud megszólalni, ahol a közönség más kulturális tapasztalatokkal közelíti meg a produkciót. A Körhinta busani bemutatója ezért nemcsak a magyar színház, tánc és zene közös sikere volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy az emberi választásról, szerelemről és szabadságról szóló történetek a színpadon valóban képesek átlépni a kulturális határokat.
