Gina Patrichi 8.
Szeretné Ön megismerni a több évezredes tűzzománcozás folyamatát, 850 °C-on alkotni, személyes ajándékot készíteni a közelgő ünnepekre? Itt a lehetőség, első alkalommal Bukarestben.
A 12 órás műhelyre a következők szerint kerül sor: 2022. november 11-én, pénteken 18:00-21:00 között és 12-én, szombaton 10:00-13:00, illetve 14:00-20:00 óra között mindezt megismerheti, gyakorolhatja. A résztvevőknek csak az ötleteiket kell hozniuk, alapanyagokat, eszközöket biztosítjuk.
A műhely vezetője: Elekes Gyula tűzzománc-művész.
A tűzzománc-műhelyen legfeljebb 12 személy vehet részt, 250 lej/fő részvételi díj ellenében, amely befizethető átutalással Elekes Gyula magánvállalkozó (PFA) Transilvania Bank Székelyudvarhelyi fiókjánál nyitott RO92BTRL RONCRT0P 44203201 számú számlájára vagy készpénzben a helyszínen.
A tűzzománcról röviden
Alapanyaga: finom, porrá tört kristályüveg. A megfelelően előkészített zománcot tűzben, kemencében égetik a zománcozandó tárgyra, hordozóanyagra, amely lehet arany, ezüst, vörösréz, esetleg előkezelt acél.
Zománcozással először i. e. II. évezredben találkozunk az egyiptomiaknál. A legrégibb ránk maradt zománcok az i. e. II. századból valók. Az ókori keleti népek a drágakövek helyett olvasztott üveggel díszítették ékszerüket. A görög ötvösök keleti hatásra szintén gyakorolták a zománcozást, főleg ékszerek díszítésénél. A rómaiak is ismerték a beágyazott, valamint a rekeszzománcot egyaránt. A zománcozásban a rekeszzománcot fejlesztették a legmagasabb művészi színvonalra a bizánci és a középkori ötvösök. Az így készült ékszerekből több került a bizánci császár ajándékaként európai királyok udvarába: rekeszzománc díszítésű kelyhek, keresztek, ereklyetartók, egyházi tárgyak.
A rekeszzománc a legrégibb perzsa eredetű technika. Ezt a bizánci ötvösök a legmagasabb művészi fokra fejlesztették. Virágzásának kora a IX. – XI. század között volt. Az átlátszó vagy átlátszatlan zománcot rekeszek közé helyezik. A rekeszek a tárgyra forrasztott, élükkel felfelé állított fémszalagok. A különféle színeket a rekeszekbe többször feltöltik, majd beolvasztják. Utána a felületet simára csiszolják. Erre egyik legszebb példa a magyar királyi korona zománcképei.
A rekeszzománcnak egyik jelentős válfaja a sodronyzománc. Ez a zománcozási technika alapozta meg e téren európai hírünket. A XIV. század végén jelenik meg először nálunk. Feltehetően a velencei ötvösök körében alakult ki a XIII. – XIV. század fordulóján. Idővel itáliai eredete feledésbe merült és Európa szerte, mint magyar technikát tartották számon. Leginkább stilizált növényi motívumokat ábrázoltak. A rekeszeket csavart sodronyok képezték, amelyeknek, közét domborúan kiemelkedő zománccal töltötték fel. A rekeszeket nem sima szalagok képezték, így nem származtatható sem bizánci rekeszzománcból, sem a perzsa filigrán zománcból. Fénykora a XV. században volt. Ekkor készült Szent Lászlónak a győri székesegyházban található ereklyetartó mellszobra. A magyar sodronyzománc lényegese jellemzője, hogy a kialakított díszítő motívumoknak nemcsak belső, hanem a külső mezőit is kitöltik zománccal.
Az erdélyi zománcozás a sodronyzománcozásból alakult ki a XVI. században. Jellegzetessége, hogy a sodronyzománcos kereteket még más színű zománccal felülfestették, a zománcmezők közé egy-egy türkizt vagy gyöngyöt helyeztek.
Egy újabb zománcozási eljárás a festőzománcozás. Ezen eljárás során különböző színű zománcokkal fémlapra festenek. Míg a korai emlékek kizárólag egyházi jeleneteket ábrázolnak, a XVI. században a reneszánsz művészet meghonosodása következtében már a legkülönbözőbb világi rendeltetésű tárgyakon is helyet kap és az ábrázolás témája is megváltozik.
Elekes Gyula
A Székelyudvarhelyen született és ma is ott élő művész a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban érettségizett grafika szakon. Tűzzománc tanulmányait német és spanyol magániskolákban, alkotóműhelyekben végezte. Volt rajztanár, reklámgrafikus egy szerszámgépgyárban, tűzzománcozást oktató tanár Ausztriában, Németországban, Spanyolországban. Jelenleg tűzzománcozást oktat rendszeresen Székelyudvarhelyen, időszakosan Keszthelyen, La Corunában és Bécsben. 1980 óta ismerkedik a tűzzománccal. 1990–2017 között évente meghívottja volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpóziumnak, és négy éven át évente egy hónapot az itteni alkotóműhelyben dolgozhatott ösztöndíjasként. Szakmai tudásának gyarapításában nagy segítségére volt Turi Endre festőművész és Pap Gábor művészettörténész. 10 évig a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjasa volt, 1992–2008 között számos németországi és spanyolországi alkotó tanulmányúton vett részt. 2011-től tagja a Magyar Zománcművészek Társaságának.
Zománcművein a Székelyföld népművészetének, mitológiáinak, mítoszainak motívumvilágát és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel, értelmezi újra, úgy vélve, hogy a népművészet, mint ikonográfiai forrás, még érhető vizuális nyelvezet. Munkáiban a különféle zománctechnikák (festett zománc, rekeszzománc, sodronyzománc) alkalmazása gyakran társul a szabadon maradt vörösréz recipiens aranyozásával vagy polírozásával, illetve egyes alkotásokon applikációkkal (fémek, drágakövek). A művész keresi a más kultúrákhoz való kapcsolódási pontokat is.
A Pro Cultura Hungarica díjas művész alkotásai egyéni kiállításokon voltak megtekinthetők Magyarország- és Erdély-szerte, valamint Ausztriában, Spanyolországban, Németországban, Svédországban, Oroszországban, csoportos kiállításokon pedig Svájcban, Csehországban, Dániában, Franciaországban és Kínában is. Munkái megtalálhatók több magán és hivatalos gyűjteményben, múzeumokban Romániában, Magyarországon, Svájcban, Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Angliában, Spanyolországban, Svédországban és Japánban.