Gina Patrichi 8, Bukarest, RO-010449
Siklódy Ferenc grafikus, könyvillusztrátor festményeiből nyílik kiállítás intézetünk kiállítótermeiben. A gyergyószárhegyi születésű Siklódy Ferenc a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végezte tanulmányait Miklósi Dénes osztályában. A klasszikus sokszorosító grafikai technikák kiváló művelőjének alkotásait nem csak Erdélyben, hanem szinte valamennyi földrészen láthatta a közönség egyéni és csoportos kiállításokon.
A kiállítást Mircia Dumitrescu akadémikus, képzőművész nyitja meg.
A kiállítás május 12-ig tekinthető meg.
„A kis méretekben, nagyon pontosan és aprólékosan dolgozó, leginkább metszetekhez szokott művész számára a vászon, a festés és a színek a felüdülés, a feltöltődés lehetőségeit rejtik, a szabadságét. Siklódy Ferenc közel egy évtizede szerepelt először festménnyel egy kiállításon. Festőisége a meglepetés erejével hatott. Ebből a játékból mostanra több sorozata is létrejött és a jövőre nézve is határozott elképzelései vannak ún. festészetét illetően.
Úgynevezett, mert Siklódy festményei szinte soha nem válnak egészen festőivé, inkább valamiféle határátlépések, dimenzióváltások, melyek során kölcsönvesz, beemel valamit a festészet világából saját, jól kiforrott grafikai nyelvezetébe, így lazítva, szabadítva fel grafikai rutinját, új kérdéseket, formanyelvi problémákat feszegetve.
Három jól elkülöníthető egységre tagolódnak ezek a képei. Szürke tónusú és talán a leginkább festői képei nem feltétlenül sorozatnak készültek, a kiállítás terében mégis eggyé szerveződnek. Egyszerű formák, a spontaneitás és a monumentalitás erejével ható festői felületek. A valóság primér lenyomatai. Egy-egy hétköznapi tárgy, látvány keltette elementáris felismerés hirtelen megragadása, ahol a grafikusság nem szűnik meg, viszont túlmutat önmagán. A vonalakat a formák plasztikussága, a festői történések uralják. Kísérletek ezek egy-egy felület, forma, az erő megragadására, melynek során a konkrét képtárgyakat magunk mögött hagyva pillanatok alatt a képek belső erőviszonyai kezdik irányítani figyelmünket, a gesztusok hevessége, az alig változó tónusok nyomása, oldások és kötések magukkal ragadó dinamikája. Egy olyan, belső kényszer eredményezte alkotói folyamat ez, egy olyan, korábban kevéssé ismert terepen való kalandozás, amely rengeteg feszültséget és meglepetést tartogat, de mindez mégis határozott keretek között történik. Szürkéi, árnyalatai festőiségük ellenére nem feledtetik a grafikust, akinek jó kedélyű játékossága mindvégig felismerhető.
Leginkább az alsó lepedőkre készített sorozat képei tekinthetők grafikáknak. Talán csak a vásznak, illetve a képkörnyezet hozza festői összefüggésbe ezeket az alkotásokat. Monumentális munkák. Fehérek és szürkék. Vászonba dörzsölt grafit. Kőzethatású felületek és néhány egyszerű, kövekre emlékeztető forma. Csillogás, élesség, karcosság, súly, nagyság, erő.
Harmadik sorozatát az erőteljes, élénk színek kötik össze. A gyermekrajzok természetes nyersségét is felidéző alakok, formák, színek. Siklódy ezúttal történeteket mesél, expresszív módon. Hagyományos elemekből, motívumokból építkezik és vonatkoztat el. Személyes történetek, konkrét képek, ahol minden forma és figura beazonosítható, de mégis mintha mindez mellékes lenne, sokkal fontosabbak az általuk kiváltott elemi reakciók, érzések, melyek a képek terében válnak leginkább megközelíthetővé.
Siklódy képsorai felszabadító erejűek. Olyan, kihívásokkal teli kalandozások, ahol a feszültség bár természetes állapot, kiegészül egyfajta lazasággal, elengedettséggel, nyitottsággal. És itt kezdődnek az igazi meglepetések és felismerések.”
Túrós Eszter művészettörténész szövege elhangzott Siklódy Ferenc kiállításának megnyitóján 2021. december 17-én az Új Kriterion Galériában Csíkszeredában.