Gina Patrichi 8.
Orth István kiállításával a magyar kultúrtörténet két jelentős momentumát ünnepeljük.
Kétszáz éves az az irodalmi alkotás, melynek születése napján, január 22-én 1989 óta a magyar kultúra napját ünnepeljük, ugyanis a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnuszt.
Szintén kétszáz éve született Madách Imre (1823. január 21. – 1864. október 5.) a magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Fő műve, Az ember tragédiája című drámai költemény a magyar irodalom egyik legismertebb darabja, amelyet számos nyelvre lefordítottak, így nem csak a magyar nyelvű színtársulatok tűzik rendszeresen repertoárra, hanem a világszínpadokon is gyakran előadják. Ugyanakkor a mű képzőművészeket is megihletett, többen készítettek Madách-illusztrációkat, többek között az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja, a cárok udvari festője, Zichy Mihály, aki Orth István grafikusművészt is megihlette, s elkészítette a filozofikus jellegű lírai dráma képi világát vegyes technikával, majd rézmetszetként is. Ez utóbbi anyag lesz látható Intézetünkben.
A kiállítást megnyitja Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Közreműködik Orth Enikő zongoraművész, zenetanár, aki Domenico Scarlatti, Ludwig van Beethoven, Bartók Béla, Chilf Miklós műveket ad elő.
Orth István a Tolna megyei Nagyszékelyen született 1945-ben. Gyermekéveit a biharpüspöki református parókián töltötte, majd Nagyváradon finomkerámia szakon kezdte tanulmányait a Művészeti Líceumban. Érettségi után elvégezte a kolozsvári Protestáns Teológiát, ahol 1971-be lelkészi képesítést szerzett. Ezt követően Kazár László tanítványaként a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Egyetemen diplomázott, miközben segédlelkész Szatmárnémetiben és Aradon. 1976-tól huszonöt éven át a nagyszebeni Brukenthal Múzeum restaurátoraként tevékenykedett, majd 2002-től nyugdíjazásáig a nagyszebeni Lucian Blaga egyetemen dolgozott. Alapító tagja az újraalakult Barabás Miklós Céhnek és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki, 2010 óta – egyetlen magyarként – Nagyszeben díszpolgára, 2013-tól a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. A nagyszebeni szórványmagyarság egyik meghatározó képviselője. Műveit számos magángyűjteményben és múzeumban (például a Magyar Nemzeti Galéria, Vatikáni Múzeum, a nagyszebeni Brukenthal Múzeum, a tokiói Tama Art) őrzik. Szamarkandtól San Franciscóig több mint 25 világvárosban volt önálló kiállítása. A bukaresti Calvineum hívei és látogatói a tanácsteremben is láthatják néhány alkotását.
A kiállítás 2023. február 24-ig tekinthető meg.
A kiállítás a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületével közreműködésben valósul meg.
