Gina Patrichi 8., Bukarest, RO-010449
Németh László születésének 125. évfordulója alkalmából Iszony című regényének megfilmesített adaptációját mutatjuk be intézetünk rendezvénytermében.
Az estet George Volceanov műfordító vezeti be, aki a műfordítások kontextusában az Iszony című regény román nyelvre való fordításáról is beszélni fog. A regény 1968-ban jelent meg Gelu Păteanu fordításában Repulsie címmel.
Németh László (Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.) a 20. századi magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője, Baumgarten-díjas (1930), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1957).
1947-ben megjelent Iszony című regénye a magyar irodalom egyik legjelentősebb lélektani alkotása, amely egy hideg, magának való nő, Kárász Nelli kényszerű házasságának és belső tragédiájának történetét mutatja be. A pusztai környezetben játszódó mű a testi-lelki összeilléstelenség, a magány és az iszonyodás mélypszichológiai ábrázolása, melyet a Litera – az irodalmi portál elemzése szerint az író legérettebb regényének tartanak.
Iszony
1965, dráma, fekete-fehér, 113 perc, román felirattal
Rendező és forgatókönyvíró: Hintsch György
Író: Németh László
Operatőr: Hegyi Barnabás
Vágó: Zákonyi Sándor
Hang: Lehmann Mihály
Zene: Szokolay Sándor
Díszlettervező: Zeichán Béla
Jelmeztervező: Katona Piroska
Szereplők: Drahota Andrea, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Kiss Ferenc, Sulyok Mária, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Psota Irén
Az 1920-as években játszódó történet főszereplője a fiatal Kárász Nelli (Drahota Andrea), aki szüleivel egy tanyán él. Takaró Sanyi (Kállai Ferenc), az agrártanulmányait végző dzsentrifiú kitartóan udvarol a lánynak, de Nelli nem vonzódik hozzá, sőt kifejezetten taszítja a nagybeszédű férfi. Helyette inkább a fiatalabb Takaróhoz, a visszahúzódó Imréhez (Latinovits Zoltán) vonzódik. Apja (Páger Antal) halála után mégis kénytelen elfogadni Sanyi házassági ajánlatát, hogy megmentse özvegy édesanyját (Kiss Manyi) és magát a teljes elszegényedéstől. Hiába születik gyerekük, Nelli nem tud közelebb kerülni a szerelmet a testi vággyal azonosító férjéhez, aki ráadásul komoly adósságokba veri magát. Nelli ekkor elhagyja Sanyit, hazaköltözik a szülői házba, de miután anyósa (Sulyok Mária) meghal, és a férfi lebetegszik, visszatér hozzá, hogy ápolja. A kapcsolatuk ekkor már menthetetlen.
A film különlegessége, hogy az 1960-as években a Jókai Mór és Mikszáth Kálmán kalandos történeteinek filmre adaptálása idején, a kortárs Németh László lélektani megalapozottságú regényeit megfilmesíthetetlennek tartották. A rendezői pályája elején tartó Hintsch György volt az első (és mozifilmek rendezőjeként máig az utolsó), aki megpróbálkozott ezzel a lehetetlen feladattal. A rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyző Hintsch az egyes szám első személyben, belső narrációként írt történetet, a főhős menekülési kísérleteit, dramaturgiai okokból lerövidítette, a történet összességében mégis hűen követi Németh László eredetijét. Nelli zaklatott belső világát tükrözik Hegyi Barnabás fekete-fehér kompozíció is. A veterán operatőr legkiválóbb munkáinak szellemében expresszív világítást és markáns fény-árnyék hatásokat használva emeli ki a szereplőket a környezetükből, a kulcspillanatokban pedig szuperközelikkel fokozza a jelenetek drámaiságát. Hegyi Barnabás 1966-ban a Magyar Játékfilmszemlén elnyerte ennek a filmnek a fényképezéséért a Legjobb operatőrnek járó díjat. Hintsch Györgyöt Németh László világának értő tolmácsolójaként tartjuk számon: az Iszonyt követően tévéjátékként feldolgozta az író többi kulcsregényét is (Irgalom, Szörnyeteg, Égető Eszter).
(forrás: nfi.hu/alapfilmek)
