Irodalmi szálak 3.1

A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest és a Román Kulturális Intézet harmadik alkalommal ünnepli közös rendezvénnyel a román kultúra napját és a magyar kultúra napját. Idén a háromnaposra bővült a kortárs irodalmi és műfordítói minifesztiválra februárban kerül sor, melynek első eseménye február 6-án lesz a Liszt Intézetben (Gina Patrichi u. 8.).

Kultúránk meghatározza az identitásunkat, a törekvéseinket, az egymással és a környezetünkkel való viszonyunkat, ezért a kortárs irodalomnak és a műfordításnak rendkívül fontos szerep jut. A műfordítások hidat építettek és építenek román és magyar kultúra között és idén is erre fókuszálunk. A rendezvény első estjén a marosvásárhelyi Lector Kiadó és a csíkszeredai Bookart Kiadó egy-egy műfordítása kerül bemutatásra: Octavian Soviany Magellán sarka (fordította: Király Zoltán) és Ovidiu Genaru Mircea könyve. Duna-csatorna (fordította: Demény Péter) kötetei.

Octavian Soviany szerzővel és Király Zoltán műfordítóval a Lector Kiadó igazgatója, Gálfalvi Ágnes beszélget, illetve Demény Péter műfordítóval Răzvan Voncu, irodalomkritikus, a Romániai Írók Szövetségének alelnöke beszélget Ovidiu Genaru kötetéről.

Octavian Soviany: Magellán sarka (Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2024)
Eredeti cím: Călcâiul lui Magellan
Fordította: Király Zoltán

Octavian Soviany (1954, Brassó) költő, prózaíró, műfordító, irodalomkritikus. A kolozsvári egyetem Bölcsészkarának elvégzése után újságíróként és szerkesztőként dolgozott az Echinox és a Contemporanul – Ideea europeană lapoknál. Írásai a România literară, Luceafărul, Viața românească, Ziua literară, Cuvântul, Paradigma, Amfiteatru, Apostrof, Familia, Tomis, Seine et Danube (Párizs), Contrafort (Kisinyov), Tribuna című folyóiratokban jelentek meg. Első verseskötete 1983-ban jelent meg Ucenicia bătrânului alchimist címmel a Dacia Kiadónál. Azóta több mint 20 vers-, próza-, esszé és irodalomkritikai, valamint színházkritikai kötete jelent meg.
Jelenleg román és világirodalmat tanít a Bukaresti Egyetemen.

1994-ben a Cântecele desăvârșirii interioare című verseskötetéért megkapta a bukaresti Írószövetség díját, majd 2001-ben az irodalomkritikai kötete (Textualism, postmodernism, apocaliptic) elnyerte a bukaresti Írószövetség díját, a Tomis folyóirat díját és a Poesis folyóirat díját.
2004-ben Románia államelnöke kulturális állami kitüntetésben részesítette, 2012-ben Viața lui Kostas Venetis című regénye a Radio Romania Cultural legjobb prózai kötet díját nyerte el. 2013-ban az Observatorul Cultural kulturális folyóirat az év legjobb verseskötete díjat ítélte oda neki a Pulberea, praful și revoluția című kötetéért. Verseit angol, francia, német, lengyel és magyar nyelvre fordították.

A Magellán sarka című kötet versei kulturális utalásokkal gazdagon fűszerezett pszeudo-útleírások, egyúttal a történelem poros archívumaiban tett kitérők, nosztalgikus séták a művészet és az irodalom múltjában. A szerző itt egy olyan Európa erősen személyre szabott térképét építi fel, amelyet az önmegsemmisítés titkos törekvése kísért; halálimádó borzongásait veti papírra, a történelem pusztító erőinek megszállottja. A kötet 2014-ben elnyerte az Év Verseskötete díjat Bukarestben.

A kötet fordítója, Király Zoltán, Kolozsváron élő író, költő, műfordító. Eddig négy önálló verseskötete jelent meg, többször részesült rangos szakmai alkotói ösztöndíjakban, 2005-ben Páskándi Géza-díjat kapott és 2010-ben a Férfifiók kötetéért a Romániai Írók Szövetsége díját kapta meg. 2022-ben az Irodalmi szálak 1.0 alkalmával Elena Vlădăreanu, európa. tíz gyászének (Lector Kiadó, 2021, Marosvásárhely) című kötetének fordítójaként volt jelen.

Ovidiu Genaru: Mircea könyve. Duna-csatorna (Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2024)
Eredeti cím: Cartea lui Mircea. Canal
Fordította: Demény Péter

Ovidiu Genaru (1934, Bákó) profi tornászként a bukaresti testnevelési főiskolán tanult, mely idő alatt az Állami Cirkuszban is fellépett egy évet. Az egyetemi tanulmányai után visszatért Bákóba, ahol a helyi sportiskolában tanított. Ebben az időben kezdett el írni és a helyi írótársaság „fogadott fia” lett ezáltal. Olyan helyi írók karolták fel, mint Radu Cârneci, George Bălăiţă, Sergiu Adam, Mihai Sabin és mások, velük alapította meg a helyi kulturális folyóiratot 1966-ban, Ateneu címmel, később felhagyott az iskolai tanítással is, és az újság szerkesztésével foglalkozott. Első írásai a Luceafărul folyóiratban jelentek meg 1962-ben, az új neveknek dedikált rovatban („Un nume nou”). 1966-ban megjelenik első kötete, Un şir de zile címmel az Editura Pentru Literatură kiadónál, a ,,Luceafărul” sorozatban. 1974-ig tagja az Ateneu szerkesztőségének, amikor kitették onnan, mert nem volt párttag. Visszament oktatni, majd a helyi sport főiskola segédtanára lett. Az 1989-es rendszerváltást követően a Bákó megyei kulturális tanács tagja volt, majd az 1992–1996-os mandátumban parlamenti képviselő volt, ami – saját bevallása szerint – káros hatással volt írói tevékenységére. 2004-ben, 70 évesen visszavonult a közélettől.

Több mint 30 kötete jelent meg, írt verset, prózát és esszét. Versei számtalan román és külföldi gyűjteményes antológiában jelent meg. Ezeken kívül írt publicisztikát, útijegyzeteket, színdarabokat, verseket és esszéket, amik még publikálásra várnak; üvegre ikonokat festett (csoportos kiállításban vett részt Párizsban, Montreuil-ben és New York-ban), tervezett ékszereket (tagja a Képzőművészeti Alapnak); hobbija az ókori, középkori és reneszánsz kultúra, továbbá a szociológia és a politológia, kitűnően főz, jól úszik, szeret utazni és megjavít bármilyen mechanikus szerkezetet. Megkapta a Jászvásári Írók Szövetségének díját 1972-ben a Patimile după Bacovia kötetéért, a Román Írószövetség díját 1974-ben az Elogii, Goana după fericire kötetéért, az Ateneu lap George Bacovia-díját 1986-ban, Kisinyovban, 2015-ben, a „Grigore Vieru” Nemzetközi Költészeti Fesztiválon megkapta a fesztivál nagydíját, Bákóban 2016-ban a „George Apostu” Nemzetközi Művészeti és Kulturális Fesztivál kitűntetését, valamint a Román Írószövetség bákói fiókjának az OPERA OMNIA díját 2019-ben. 2004-ben a Kulturális érdemrend parancsnoki fokozatával tüntették ki.

A kötet fordítója Demény Péter (1972, Kolozsvár) költő, író, szerkesztő, műfordító. 1995-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-román szakán. 1995–1999 között a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó szerkesztője volt, majd 1999–2002 között a Krónika című erdélyi közéleti napilap főmunkatársa. 2002–2003 között az Erdélyi Riport nevű hetilap vezető szerkesztője volt. 2003 és 2008 között a kolozsvári Polis Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, 2008-tól a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat Sétatér című esszérovat szerkesztője. 2023-tól a Matca Literară irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője. 2001–2022 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán volt óraadó tanár, 2024-től a Bukaresti Egyetem Hungarológia Tanszékén óraadó tanár. Több mint 30 könyve jelent meg, próza és versek egyaránt. Írásai román és angol fordításban is megjelentek. Románul is publikál, eddig három kötete jelent meg román nyelven. Nyolc műfordítói kötetet publikált.