Lunca Oltului u., 106.
A bukaresti Liszt Intézet Kárpát-medencei fürdővilág kiállítás-sorozata hét éve indult: a hegyvidéki Borszék (2019), a Balaton partján fekvő Fonyód (2020), a patinás Herkulesfürdő (2021), Budapest főváros műemlék-fürdői (2022), Abbázia és Cirkvenica fürdőhelyekkel Fiume tengeri kikötővárosa (2023), az erdélyi Sóvidék fürdői, Szováta, Parajd valamint Korond (2024) és a burgenlandi Tarcsafürdő (2025) kerültek eddig bemutatásra. Ebből a sorozatból válogattunk az idei Szentgyörgy Napok programjába, a bukaresti Osztrák Kulturális Fórummal közösen, három fürdővidék bemutatását: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő.
Budapest – a 2000 éves fürdőváros
A kiállítás bemutatja Budapest hét gyógyfürdőjét (Széchenyi, Gellért, Lukács, Király, Rác, Rudas, Császár / Irgalmasok Veli bej), melyből négy török eredetű (Király, Rác, Rudas, Császár / Irgalmasok Veli bej), eredeti funkciójuk mellett egyben műemlékek és turisztikai látnivalók is. Budapest a világ kevés olyan fővárosai közé tartozik, ahol hőforrások találhatók. Már a rómaiak is felismerték a magyar főváros területén levő termálforrások gyógyhatását. A török hódoltság idejéből több fürdő is fennmaradt, ugyanakkor mint fürdőváros Budapest a 19. század végére, a 20. század elejére érte el virágkorát, akkor alapozta meg máig tartó fénykorát. Az addig aránylag egyszerű fürdők monumentális, reprezentatív látványosságokká alakultak átépítésüknek köszönhetően. A 20. század történelmi viszontagságai megviselték a budapesti fürdőket is, de az utóbbi években sikerült felújítani és ma már eredeti funkciójuk szerint állnak a közönség rendelkezésére.
Fürdőélet Sóvidéken
Az erdélyi Sóvidéken a polgári fürdőkultúra meghonosodása először Korondfürdőhöz kapcsolódik, egy olyan fürdőhelyhez, amely a 19. század folyamán leginkább lokális–regionális jelentőségű fürdőként működött. Az 1910-es évekre Szovátafürdő lett Erdély egyik legjelentősebb fürdőhelye, amely később a tömegturizmus színterévé vált – heliotermikus tava, a Medve-tó világszenzáció, és ma is elsődleges emblémája a településnek. A sóbányájáról nevezetes Parajd csak az első világháborút követően öltötte igazán fürdőhely képét. A kiállítás átfogó képet nyújt a térség fürdőéletének formálódásáról a felvilágosodás korától 1989-ig: az egyes korszakok fürdőtörténeti összegzései kronologikus rendben sorakoznak, lehetőséget nyújtva arra, hogy nyomon kövessük az erdélyi, és annak részeként a sóvidéki társadalom polgárosodásának folyamatát.
Tarcsafürdő (németül Tatzmannsdorf, horvátul Tarča) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a hajdani Vas vármegye Felsőőri járásban található. A gyógyüdülőhely nyolc égvényes-glaubersós-vasas savanyúvízforrásáról híres. A tarcsai gyógyfürdő a 17. század óta működik, de a fürdőélet fellendülése a 19. század második felében kezdődött el. Ekkor épült a fürdőépületek többsége, a kor igényeinek megfelelő fürdőházak kerültek kialakításra, és az ivóvizet tovább szállítás céljából palackozták. Az épületek többsége a második világháborúban megsemmisült és az 1960-as évektől kezdve a fürdőtelepülés folyamatos újraépítés és fejlesztés alatt áll. A ritka összetételű víz Tarcsát a kiválóbb fürdők közé emelte, vizét vérszegénység, a légző- és emésztőszervek hurutjai, női bajok és idegbántalmak kezelésére alkalmazták. Leginkább ivókúra formájában használták a források vizét, de használtak melegített savanyúvízfürdőket, valamint vasláp-fürdőket is, melyekhez az itt felfedezett vasláp nyújtott anyagot.
A kiállítást megnyitja:
Kósa András László, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest igazgatója
Leopold Unger, a bukaresti Osztrák Kulturális Fórum igazgatója
Miklós Alpár, a Fürdőélet Sóvidéken c. kiállítás kutárora
A kiállítás 2025. június 30-ig tekinthető meg.