Enyedi Ildikó: Az én XX. századom

Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjének vetítésére az F-SIDES filmklub ötödik évadjának keretében kerül sor. Az F-SIDES filmklub célja megkérdőjelezni, vita tárgyává tenni és a közönséggel együtt dekódolni a női érzések, megélések filmes reprezentációját, szociális kontextusba helyezve a filmes élményeket.

Az F-SIDES filmklub 2020-ban jött létre és kizárólag női alkotók által készített filmeket vetít a nagyközönségnek, olyan filmeket, amelyek alternatív módon reflektálnak a nőiességre a filmben és a társadalomban. A filmklubot működtető F-SIDES Egyesület több mint 50 filmet vetített bukaresti mozikban, valamint Románia különböző településein, eddig 6, tinédzserek által koordinált filmklubot valósított meg romániai kisvárosokban, két kiállítást hozott létre és több mint 30 közönségtalálkozó kísérte az egyes vetítéseket. Az egyesület honlapján több mint 50 értekezés online anyaga megtalálható a filmklub vetítései kapcsán felvetett témákról.

2024 tavaszán az F-SIDES filmklub portfóliójába kerül az Enyedi Ildikó rendezte Az én XX. századom című film, melynek első vetítésére Temesváron kerül sor május 19-én a Victoria moziban, majd május 22-én Bukarestben lesz látható az Elvire Popesco moziban, és május 26-án a kolozsvári Művész moziban.

A drámai és komikus elemeket vegyítő, szimbolikus történetben a századforduló szilveszterén két ikerlány, az anarchista Lili és a léha erkölcsű luxusnő, Dóra, valamint az őket egységként szerető Z. úr egyszerre érnek az Orient expresszen a magyar országhatárra. Edison találmányainak igézetében pergő történetük speciális „boldogságkutatás”, a „tömeggyilkos század” visszaperlése az állandóan változó világ, a létezés csodájától.

Dóri és Lili egypetéjű ikrek, akiket gyermekkorukban elválasztottak egymástól. Míg az egyik érzéki nagyvilági nővé cseperedik, a másikból érzékeny, kissé naiv lázadó lesz. 1899 szilveszterén ugyan véletlenül elsuhannak egymás mellett egy vasútállomáson, bolyongásaik során rendre elkerülik egymást, pedig még ugyanazzal a férfival is összehozza őket a sors. A kíváncsi úriembert az új század forradalmi találmányai ugyanúgy lenyűgözik, mint a két szeszélyes nő, akiket ő sokáig egyetlen személynek gondol.

Az én XX. századom meseszerű, ironikus és könnyed film, mégis mélyen filozofikus. Ahogyan a cím birtokos szerkezete is jelzi, a rendezőt nem valamiféle történelmi áttekintés szándéka vezérli, sokkal inkább a saját személyes vízióját tárja elénk. Hiába tudjuk, miféle szörnyűségeket tartogatott ez az évszázad, Enyedi Ildikó rendületlenül hisz az emberiségben és a hétköznapok apró csodáiban. A film központi motívuma a fény, mely nemcsak az új technikai vívmányokat (elektromos áram, villanyégő, mozi) fűzi egybe, de az emberek is valósággal ragyognak.

A szerteágazó, szándékosan csapongó történet számtalan irányba elindul, a férfi és nő közötti viszonyoktól a természet és ember összetett kapcsolatán át egészen a gondviselés lehetőségéig. A világutazó úriember és az ikerpár útjai véletlenszerűen keresztezik egymást a századforduló jellegzetes helyszínein. A gyönyörűen izzó fekete-fehér képek valósággal rácsodálkoznak a világra, az egyes epizódokat Enyedi finom humora, gazdag mesélőkedve és mély optimizmusa tartja egyben. A szabadon burjánzó kalandokkal egy varázslatos világ tárul fel előttünk, melybe nagyon jó belefeledkezni.

A 20. század elejét a némafilmek stílusában megidéző, fekete-fehér alkotás teljes körű restaurációját a Magyar Filmlaborban készítették el Máthé Tibor, a film operatőrének részvételével 2017-ben, az eredeti kameranegatív és eredeti hangszalag felhasználásával. A digitálisan felújított filmklasszikus a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál „Classics” szekciójában mutatkozott be újra mozivásznon.

Enyedi Ildikó Fábri Zoltán osztályában végezte tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, diplomáját azonban csak évekkel később kapta meg. Szellemi és művészi érdeklődésének alakulásában minden bizonnyal fontosabb szerepet játszik kapcsolata a 70-80-as évek neoavangárd mozgalmával. Részt vett az Erdélyi Miklós nevével fémjelzett nem hivatalos művészetpedagógiai programokon (Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO). Első rövidfilmjeit a Balázs Béla Stúdióban forgatta (Flirt: Hipnózis, 1979; Vakond, 1987) és ezek rá jellemző módon a valóság és a képzelet határait kutatják. A rendszerváltást megelőző intézményrendszeri bizonytalanságok is szerepet játszott abban, hogy a részben underground hátterű pályakezdő Enyedi Ildikó, végül több külföldi helyszínen, nyugat-német koprodukcióban, nemzetközi sztárok közreműködésével készíthette el gazdag kiállítású, kosztümös, ugyanakkor formabontó módon fekete-fehérben forgatott első nagyjátékfilmjét, Az én XX. századom című filmet. 2017-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Testről és lélekről című filmje elnyerte a fesztivál nagydíját, az Arany Medvét és a filmet 2018-ban Oscar díjra jelölték a Legjobb idegen nyelvű film kategóriában. 2021-ben a Füst Milán írása alapján készült A feleségem története című filmjének a Cannes-i fesztiválon volt a világpremierje.

Munkásságát 1991-ben Balázs Béla-díjjal, 2000-ben Érdemes Művész díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2017-ben Prima Primissima díjjal ismerték el. 2018, 2019, 2020 és 2021-ben szerepelt a Forbes magazinnak a kultúra területén a legbefolyásosabb magyar nőkről készített listáján.

12 éven aluliak számára nem ajánlott.

Jegyek a helyszínen vagy az eventbook honlapon vásárolhatók. 

forrás: nfi.hu (Huber Zoltán), mmalexikon.hu (Gelencsér Gábor), wikipedia

Részlet a filmből: