Elbeszélő szálak 2.0

A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest és a Román Kulturális Intézet második alkalommal ünnepli közös rendezvénnyel a román kultúra napját és a magyar kultúra napját. Idén január 17-18-án nyolc irodalmi művet mutatunk be a két intézet székhelyén, illetve egy könyvillusztrációs kiállítást is megnyitunk a Román Nemzeti Irodalmi Múzeumban.

Kultúránk meghatározza az identitásunkat, a törekvéseinket, az egymással és a környezetünkkel való viszonyunkat, ezért a kortárs irodalomnak és a műfordításnak rendkívül fontos szerep jut. A műfordítások hidat építettek és építenek román és magyar kultúra között. Idén is erre fókuszálunk, illetve kifejezetten erdélyi szerzőket hívtunk meg, illetve olyan köteteket mutatunk be, amelyek erdélyi tematikát dolgoznak fel. A kétnapos fesztivál szakmai koordinátora: Márton Evelin.

Meghívottak:
Gabriela Adameșteanu -író
Balázs Imre József – költő, szerkesztő
Daniel Bănulescu – író
Hanna Bota – író, szerkesztő
Simona Grazia Dima – író
Andrei Dósa – író műfordító
Fekete Vince – költő, író
Stejărel Olaru – író
Szántó T. Gábor – író, szerkesztő
Vida Gábor – író, szerkesztő

A szerzőkkel beszélget:
Demény Péter – író, szerkesztő, műfordító
Horia Gârbea – író, költő
Márton Evelin – író, újságíró
George Volceanov – műfordító
Răzvan-Mihai Voncu – irodalomtörténész
Dana Ionescu – a Román Kulturáis Intézet (ICR) keretében működő Könyvközpont igazgatója

A bemutatásra kerülő kötetekről:

Balázs Imre József: Nopți în zen (Cartea Românească, 2023)
Eredeti cím: Éjszakák a zenben (Prae.hu, 2022)
Fordította Kocsis Francisko

Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem docense. Matematika-fizika szakon végzett a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban. 1994–1998 között a kolozsvári BBTE magyar-angol szakos hallgatója. 1998 óta tanít az egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén. 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikarovatának szerkesztője, 2008 áprilisától 2012 végéig a lap főszerkesztője, 2013-tól főszerkesztő-helyettese. 1996 óta publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Romániai Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja. Számos díj birtokosa: Látó-nívódíj (debüt-díj), 1998; Romániai Írók Szövetsége, debüt-díj, 1998; Magyar Írószövetség, Arany János-jutalom, 2003; Magyar Tudományos Akadémia, Arany János fiatal kutatói díj, 2006; József Attila-díj, 2011; Alföld-díj, 2014; Bolyai-emléklap, Magyar Tudományos Akadémia, 2020; Osvát Ernő-díj, Szépírók Társasága-FISZ, 2021; Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj, 2022.

Az Éjszakák a zenben a szürrealista vershagyomány fonalát veszi fel, részben technikai értelemben, az automatikus írás alkalmazásával, de annak is nyomába eredve, hogy valójában mit is próbált felszínre hozni a szürrealista költészet, és milyen kerülő utakon, milyen világképek felől próbálkozott. A versforma a prózaverseké, ahogy az a szürrealistáknál gyakran – ugyanakkor asszociatív szerkezetében töredezettebb, pontszerűbb, részlegesebb. (...) Az Éjszakák a zenben egy 2015-ben kezdett sorozat kötetté alakítását jelenti. Ennek újdonsága a szabadabb áramlású szöveg, illetve a korai szürrealista szövegek poétikájához közelebb kerülő, azt továbbgondoló kísérletsor. A szövegek egyenként töredékes szerkezetűek, de összességükben panorámaszerű képet alakítanak ki szürrealista mitológiájú témák, popkulturális vonatkozások és archetipikus történetek elemeiből. (www.libri.hu)

Andrei Dósa: Füveskert
Eredeti cím: Ierbar
Fordította Koszta Gabriella és Horváth Benji

Andrei Dósa költő, író, műfordító. Öt verseskötet és két regény szerzője. Több magyar és angol könyvet fordított román nyelvre. Jelenleg a Poesis International folyóirat szerkesztője.

A Füveskert vakmerő generációs regény. Szereplői: a rendező, az író, a filozófus, a hekker és Gabi, a nő. Jelenükből és múltjukból, képzelt és józan ábrándjaikból sodródnak egységessé a regény narratív szálai. Kvázi-főhős lévén a rendező személyében és nappalijában futnak össze a történetek, tapasztalatok és flash-élmények, amelyeket egy-egy párbeszéd vagy pszichedelikus tripmaradvány idéz elő. S miközben jószerével el sem hagyjuk a rendező garzonlakásának kanapéját, a szereplőkkel együtt hol bukaresti kocsmák mélyén, hol egy hawaii orchideafarmon, hol disztópikus videojátékokban, hol pedig egy finnországi léggitár-világbajnokságon találjuk magunkat, kívül rekesztve teret és időt. (www.bookline.hu)

Fekete Vince: Orașul cizmarilor (Cartea Românească, 2022)
Eredeti cím: Vargaváros (Magvető, 2019)
Fordította Kocsis Francisko

Fekete Vince költő, szerkesztő, műfordító. Felsőfokú tanulmányait 1989–1994 között a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, majd 1996–1999 közt a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta. 1993-tól a Helikon, 1996-tól az Előretolt Helyőrség, 1999–től pedig a Székelyföld című folyóirat szerkesztője. Díjai, kitüntetései: A Romániai Írószövetség Debüt-díja (1996), Sziveri János-díj (1996), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1997), Az Erdélyi Magyar Írók Ligája nagydíja (2005), Pro Literatura-díj (2005), József Attila-díj (2010). Látó-nívódíj – vers (2014), Magyarország Babérkoszorúja díj (2023).

Adott egy város és vidéke: Kézdivásárhely a maga történeteivel és tereivel, tradícióival és titkaival. A hely és az idő mitológiája köré íródik Fekete Vince epikus-ironikus lírai körpanorámája, amely gyűjtőlencseként fogja be nem csupán e térség megannyi érzéki részletét és gazdagságát, hanem működésében és ereje teljében mutatja Fekete Vince költészetét, a drón-perspektíva tágulását, a költői nyelv felszabadulását. A Székelyföldön élő költő, Fekete Vince új kötete kalandos kirándulás, különleges szintézise az archaikusnak és a posztmodernnek, egymás mellé kerülnek a hiedelmek, a legendák, az idézetek és a források. „Árvalányhaj nyílik mindenik ablakban. / A házak mind kürtőskalácsból vannak.” A költő a talált tárgy(ak)at pedig nekünk adja tovább. A Vargaváros a magyar költészettörténetben nagy hagyománnyal bíró, az epikára nyitó, a balladák felé mélyülő szerelmes földrajz újabb szép példája. (www.libri.hu)

Hanna Bota: Trei femei, cu mine patru (2023)

Bota Hanna költő, prózaíró, a Viața Românească folyóirat szerkesztője, 1999-ben teológiát, majd 2003-ban filológiát végzett Kolozsváron, 2004-ben a Bukaresti Egyetem néprajz szakán szerzett mesteri diplomát, 2012-ben kulturális antropológia szakon doktorált a Temesvári Nyugati Egyetemen. A Román Írószövetség tagja.

Hanna Bota prózájában és a legrégebbi, nagy klasszikus moralisták (Galaction, Agârbiceanu) írásaiban, illetve az úgynevezett kortárs „minimalisták” alkotásaiban egyaránt található közös vonás: az erkölcsi kérdéseket moralizálás nélkül mutatja be, ugyanakkor nem vesztődik el a kitérőkben és a szükségtelen részletekben. Az utóbbiakhoz képest azonban Bota Hanna regénye egy alapvető különbséget mutat fel: fontos történetet közvetít, van mondanivalója, és nem csak ürügyként szolgál a laikus közönség meghökkentésére. (Răzvan Voncu)

Szántó T. Gábor: Gara de Est, cap de linie (2023)
Eredeti cím: Keleti pályaudvar, végállomás
Fordította Kocsis Francisko

Szántó T. Gábor író, a Szombat című folyóirat főszerkesztője. 1990-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Bölcsészettudományi karon esztétikát és judaisztikát hallgatott. Irodalmi pályáját versekkel, kisprózákkal kezdte. Írásait számos nyelvre lefordították, Mószer című regénye németül, elbeszélései oroszul, Kafka macskái című regénye törökül és csehül, 1945 és más történetek című elbeszéléskötete olaszul és szlovákul is megjelent. A címadó elbeszélést angol, német, spanyol, francia, orosz, holland, lengyel, szlovák és szlovén nyelvre fordították. A Hazatérés című elbeszéléséből született forgatókönyvből Török Ferenc filmet forgatott 1945 címmel. Díjai: Művészeti Alap Irodalmi Szakosztályának ösztöndíja (1988); Eötvös-ösztöndíj (1991); Nagy Lajos-díj (1995); Iowa International Writing Program ösztöndíj (2003); Hévíz Irodalmi Díj – A leghosszabb éjszaka című elbeszéléséért (2015); Kassák Lajos XIII. kerületi Irodalmi Díj – A megtévesztett című elbeszéléséért (2016); A Látó Irodalmi Folyóirat Jackovics-díja az év legjobb drámájáért – A zsidó kutya (2022).

Szántó T. Gábor Keleti pályaudvar, végállomás című regénye a diktatúráról és a huszadik századi zsidó válaszutakról szól. Az 1949-es Rajk-per idején játszódó cselekmény középpontjában a végsőkig meggyötört Friedmann Benjámin és kihallgatója, Benedek György államvédelmi tiszt története áll. Küzdelmük hátterében asszonyaik sorsát is feldúlja a politika férfivilága. Széthulló életek és családok: hatalmukban tobzódó kommunisták, kivándorlásra váró cionisták, talajvesztett pesti polgárok, betiltott írók, Garay téri kereskedők, besúgóktól rettegő, hitükbe kapaszkodó vagy hitehagyott túlélők tűnnek fel a regény lapjain. A szerző úgy tárja fel az embertelenség, a kétségbeesés és a megalkuvás mozgatórugóit, hogy mindvégig megőrzi tárgyilagosságát. Önvizsgálatra ösztönző számvetésének célja nem az indulatoktól fűtött ítélkezés, hanem annak megértése, hogyan őröl fel végül kíméletlenül mindent és mindenkit – áldozatot és bűnöst egyaránt – bármely diktatúra. (www.libri.hu)

Vida Gábor: Povestea unei bâlbâieli (Editura ICR, 2021)
Eredeti cím: Egy dadogás története (Magvető, 2017)
Fordította Kocsis Francisko

Vida Gábor író, szerkesztő, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar-francia szakon. Diplomája megszerzése óta Marosvásárhelyen él, 2019-től a Látó folyóirat főszerkesztője. Korábbi kötetei: Búcsú a filmtől (1994), Rezervátum (1998). A Magvető Kiadónál megjelent művei: Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013, 2019), Egy dadogás története (2017). Díjai: Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017), Merítés-díj (Közönségdíj és a Zsűri Díja) (2018).

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.” – ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. „Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?” – teszi fel a kérdést a regény lapjain.
Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye. (www.libri.hu)

Vida Gábor: Acolo unde-i sufletul său (2019)
Eredeti cím: Ahol az ő lelke (Magvető, 2013, 2019)
Fordította Andrei Dósa

„Nem tudom, hogy miért hagytuk elveszni Erdélyt. Attól tartok, nem volt rá szükségünk.”
Werner Sándor egykori honvédtiszt meggazdagodni indul az Újvilágba az első világháború kitörése előtt. Fiát is magával vinné, de a kivándorló hajóra csak az apa száll fel. Lukácsot a sors meg a kalandvágy Afrikába viszi. 1919-ben találkoznak újra, kifosztva, csalódottan, bujkálva a román hadsereg által megszállt Kolozsváron. Az apa: mert katona volt, a legendás Székely Hadosztály tisztje, és titkos küldetése van. A fiú: mert ellógta a háborút, és még mindig nem tudja, mihez kezdjen magával. Milyen volt az a világ, ahonnan elindultak, és milyen az, ahova megérkeznek? Mi történt a nőkkel, amíg a férfiak hadakoztak vagy lógtak éppen? És miért nem száll le talapzatáról a legnagyobb magyar király ércszobra, hogy beleszóljon a történelem menetébe, ha már az emberek tehetetlenek, vagy csak elrontani tudnak mindent? (www.moly.hu)

Ilarie Voronca: Ulysses (2023)
Eredeti cím: Ulysses
Fordította Balázs Imre József

Ilarie Voronca (1903-1946) román avantgárd költő, a 75 HP és az Integral folyóirat alapítója. Alex Cernat és Roneiro Valcia álnéven is publikált.

Ulysses/Odüsszeusz figurája az otthonosságra vágyó örök utazó kulcsfontosságú emberi tapasztalatvilágát jeleníti meg. Ilarie Voronca Ulyssese a korszellem részeként mutatja meg az állandó tévelygésben–keresésben–utazásban lévő modern embert. A poéma összegzi a költő életének addigi tapasztalatait, városi és vidéki tájakat, személyes és közösségi élményeket egyaránt megjelenít, és mindezt a költő védjegyévé vált, sűrű képiségű szürrealista versbeszéd kapcsolja egybe. Voronca figyelme a versben a köznapiságra irányul, a banalitás fel-felszikrázó csodáira, és egy olyan korszak átfogó képét vázolja fel mozaikszerűen, amelyet „a középszer évszázadának” nevez. Az Ulysses a költő első, magyar nyelven megjelenő könyve. (www.lectorkiado.ro)

A kötetet illusztrálta Hatházi Rebeka, mely illusztrációk a Román Nemzeti Irodalmi Múzeum kiállítótereiben tekinthetők meg január 27-ig.
Hatházi Rebeka látvány- és jelmeztervező, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett látványtervezést, majd Kolozsváron filmrendezés szakon mesterizett. Jelenleg díszlet- és jelmeztervezőként tevékenykedik, számos színházi előadás látványtervezője.

Partnerek: