Gina Patrichi 8.
Intézetünk hagyományosan fotókiállítással indítja az új esztendőt, Szathmári Pap Károly fotográfus előtt tisztelegve. A fotós, festőművész születésnapja, január 11. a Romániai Fotóművészet Napja.
Többek között az első háborús fotóriporterként is számon tartott Szathmári Pap Károly Kolozsváron született. Szülővárosában, Bécsben és Itáliában tanult, majd újra Kolozsváron élt, ahol számos táj-, város- és életképet rajzolt, melyek 1842-43-ban Erdély képekben címen kőnyomatos sorozatban jelentek meg. 1843-ban Bukarestbe költözött, ahol a havasalföldi fejedelmi udvar festője és fényképésze lett, s ezzel a román fotóművészet pionírja.
2024-ben Balla Árpád Zoltán erdélyi fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás az Intézet kiállítótereiben.
A kiállítást megnyitja Eugen Negrea, a Romániai Fotóművészek Egyesületének (AAFR) elnöke.
Balla Árpád Zoltán fotóművész 1957-ben született Székelyudvarhelyen. Brassói egyetemi tanulmányai után visszatért szülővárosába, ma is ott él és alkot. 2019-ben megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség Kiváló Művésze kitüntetést. Számos, nagy érdeklődést kiváltó egyéni kiállítása volt Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban és Szlovákiában.
Márton László, Magyarország Babérkoszorús Írója így jellemezte Balla Árpád Zoltán művészetét: „Egy középkori német gondolkodónő, Mechthildvon Magdeburg szerint a dolgokat az Istenség folyékony fénye vonja be, ezt nevezzük létezésnek. Az Istenség folyékony fényéből néhány sugárnyaláb jutott Balla Árpád Zoltán képeire is.”
Az Átlátszó lények című kollekció – amiből egy szűkített válogatást láthat a bukaresti közönség – az üveg, a fény, az árnyék, a formák és felületek misztikus találkozását dolgozza fel, megragadva ezzel a megfoghatatlant, a létezés tünékenységét és jelenvalóságát. Az önmagukban saját jelentést nem hordozó, apró üvegtárgyak szimbolikus kompozícióival, a fény, mint képalkotó eszköz felhasználásával Balla Árpád Zoltán letisztult formavilággal, térből és időből kiemelve mutatja fel az emberi lény és az emberi közösségek visszatérő helyzeteit, feladatait, dilemmáit és érzéseit.
A kollekció öt fejezetből áll. Az elsőben életre kelnek az átlátszó lények, amik a másodikban allegorikus képekben idézik fel a közelmúlt történéseit. A harmadikban a művész a megismeréssel kapcsolatos gondolatait ábrázolja, a negyedikben Párizs álomképe jelenik meg, az ötödik fejezetben eljutunk az absztrakcióig, és válaszokat keresünk az utunk során feltett kérdésekre.
A kiállítás február 16-ig tekinthető meg.