Reformkor, szerelem, költészet: Szendrey Júlia és Petőfi Sándor

Szendrey Júlia 1847-ben ment feleségül Petőfi Sándorhoz, a korszak legjelentősebb magyar költőjéhez, akinek pár hónappal később, 1848 márciusában kulcsszerepe volt a polgári átalakulást követelő magyar forradalom kitörésében és a sajtószabadság kivívásában. A forradalom eredményei nyomán bontakozott ki az ország függetlenségéért (a Habsburg Birodalomból való kiválásáért) vívott 1848-1849-es magyar szabadságharc, amelyben Petőfi mind költőként, mind katonaként aktívan részt vett - míg el nem tűnt az egyik utolsó, vesztes ütközetben. A közös gyermekükkel egyedül maradó Szendrey Júlia a következő hónapokban hosszasan kutatott utána, de nem járt sikerrel.

Kétségbeejtő helyzetéből 1850 júliusában egy új házasságba menekült, miután feleségül kérte egy történész, az egyetemi tanárként dolgozó Horvát Árpád. Kortársainak nagy része mélyen elítélte tettét, hiszen azt várták volna tőle, hogy élete hátralévő részét a „nemzet özvegyének” szerepében töltse. Az új házasságot ennek elutasításaként, férjének és hazájának elárulásaként értékelték. Noha az 1860-as évekre elismert alkotóvá (a korszak legjelentősebb női költőjévé, írójává és műfordítójává) vált, a kulturális emlékezetben csak a múzsa és az özvegyi fátyolt eldobó hűtlen feleség alakja rögzült.

Megítélése a 19-20. század fordulójáig szinte egyöntetűen negatív volt, ezt követően azonban új irányt vett imázsának formálódása. Miért és hogyan lett a 19. században még férfias személyiségnek tartott Szendrey Júliából a 20. században az emancipált, modern nőiesség szimbóluma? Miért lett éppen ő a „magyar George Sand”? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ, azt kutatva, hogy miként jelennek meg a nagy magyar és európai nőszerepek (múzsa, írófeleség, kékharisnya, excentrikus nő, forradalmár nő, femme fatale) a modernitást szimbolizáló Nyugat című folyóirat köré csoportosuló szerzők Szendrey Júliáról szóló prózaszövegeiben.

Petőfi életműve, kultusza azért válik magyar nemzeti irodalom, sőt nemzettudat origójává, mert az ő életműve reprezentálja legteljesebben annak a kulturális modellváltásnak a lényegét, amely egy szűk elitariánus kultúrát szélesebb rétegek számára is hozzáférhetővé, és így identifikációs bázissá tett. Nem a születés és vagyon, hanem a kultúra identifikálja a nagyobb közösségben (értsd: nemzetben) az individuumot. Paradox módon Petőfi programja egyedülálló sikerességét az addig uralkodó irodalmi kultúra normáinak látványos és radikális megsértésével érte el. Ebben az előadásban Petőfi normaszegésének egyes elemeit igyekszem bemutatni magának a Petőfi-jelenségnek a vizsgálatával.

A reformkort sokszor 1848–1849 forradalma és szabadságharca felől visszatekintve szoktuk szemlélni, és ezért tapad hozzá az a tévhit, hogy célja a Habsburg-uralkodóháztól való elszakadás volt. Ez tévedés: ez utóbbi gondolat csak a szabadságharc idején merült fel és akkor is megosztó volt. A reformkor valódi célja a társadalmi reform, az ország modernizálása volt, karöltve a nemzeti kultúra felemelésével és a liberalizmus, a szabadságeszme gondolatával.

A nemzet fogalma a 19. század elejétől új értelmezést nyer. Már nem csak az elitre, a nemességre vonatkozott. Ekkortól a közös kultúra és nyelv kohéziós erőt képezett, átívelve a felekezeti és rendi korlátokat. Ekkor alakulnak ki a kultúrnemzeti attribútumok: a himnusz, a díszmagyar, a nemzeti konyha, a nemzeti zene stb.

De a nemzeti gondolat a Magyarország lakosságának több mint felét kitevő nemzetiségeknél is megjelent. Ezért a reformkor kiemelkedő gondolkodói a liberalizmustól, a polgári jogegyenlőségtől várták, hogy a szabadságeszme gondolata képes lesz például a szlávoknál fontosabbá válni, mint a nacionalizmus. Ez sajnos nem így történt, s hogy a nemzetállamokról szőtt álmok hova vezettek, azt láthattuk később a trianoni döntésnél.

Összegezve: a reformkor nem volt nagyszerű, kifejezetten elmaradott állapotok uralkodtak Magyarországon. A nagyszerű viszont éppen a reform, a haza és haladás gondolata volt. Az eltökélt szándék, hogy megváltoztassák Magyarország viszonyait,, létrejöjjön egy modern ország, egy polgári jogegyenlőséges alapuló állam, amiben mindenki a nemzet egyenjogú tagja. Ezért reformkor a neve: a reformok kora, amikor elszakadunk a régitől és jobbat, újat építünk. Az előadás e célokat és az ahhoz vezető utat mutatja be.