Treurenberg 10, 1000
Hajtó Vera társadalomtörténész. 2013-ban szerzett PhD fokozatot történelemből a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetemen (KULeuven). Doktori disszertációja Migration, Childhood and Memories of the Interwar Belga-Hungarian Child Relief Project címmel 2016-ban jelent meg nyomtatásban, a University Press Leuven gondozásában. Jelenleg a KULeuven Bölcsészettudományi Kar, Történelem Tanszék, MOSA (Modernitás és Társadalom 1800-2000) Kutatóegységének poszt-doktori munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetével együttműködve vesz részt egy CELSA (Central Europe Leuven Strategic Alliance) nemzetközi kutatási projektben, amely “Émigré Europe” néven, magyar, lengyel, cseh és szlovák bevándorlók szociális kapcsolatait és hálózatait vizsgálja Belgiumban és Hollandiában. Tudományos érdeklődése a társadalom- és kultúrtörténet, a migráció, a gyermekkortörténet, a gender, memory studies és poszt-memory területeire irányul.
Az 1923 és 1927 között szervezett belga-magyar gyermeksegély akció nagy hatással volt nemzeti közösségek, családok és gyermekek ezreinek életére. Belga és magyar társadalmi – magán, egyházi és állami – intézmények egyaránt részt vettek az akció szervezésében, amely ezáltal az akciónak széles körű társadalmi jelentőséget tulajdonított. Ennek köszönhetően, miután a gyermekakció hivatalosan 1927-ben véget ért, magánszervezetek és maguk a résztvevő családok továbbra is kapcsolatot tartottak egymással. Amíg az akciót megelőzően, a magyar kultúrára, kulturális életre illetve politikai viszonyokra (pl. Trianoni problematika) vonatkozó híradás a belga újságokban csak szorványosan vagy egyáltalán nem szerepelt, addig ez az 1930-as és 1940-es évekre megváltozott. Közismertté vált Magyarország és kultúrája a belga társadalom, főként a katolikus flamand közösség köreiben. Így szinte természetes módon nyitották meg otthonaikat belga családok egy újabb magyar gyermekakciónak a második világháború után, 1946-ban, a nehéz gazdasági és gyorsan változó politikai helyzetben. Ez a második belga-magyar gyermekakció áll jelen előadásom fókuszában.
A második világháború utáni magyar politikai élet irányítását egyre jobban eluralló szovjet befolyás fokozatosan lehetetlenítette el a magyar katolikus szervezetek nyugat európai partnerekkel való kapcsolatát. Ez nyílvánvalóan kiderül az akciót szervezők levelezéseiből és a korabeli dokumentumaiból. Amíg az 1920-as évek akcióját magyar részről a Magyar Országos Gyermekvédő Liga koordinálta, addig az 1940-es évek végén magyar oldalról az Actio Catholica magyarországi szervezete igyekezett megszervezni. A magyar állami hivatalok (Belügyminisztérium, Külügyminisztérium, stb.) inkább csak akadályozó szerepet töltöttek be az 1920-as évek akciójához képest rövid életű második gyermeksegélyben, amíg végül teljesen le is állították az ezek után kibontakozni is nehezen tudó akciót. Belgiumban az 1920-as években a belga-magyar gyermeksegélyakció megszervezésének céljából életre hívott Hongaarsch Kinderwerk (Magyar Gyermeksegély) az 1930-as évek elején megszünt. Mivel új intézmény nem szerveződött újra kizárólag a magyar gyermekek belgiumi nyaraltatására, 1946-ban, az 1932 óta működő Caritas Catholica Belgica vállalta magára, hogy német, osztrák és később a balti államokból menekült gyermekek mellett magyar gyermekeknek is segítséget nyújt. ĺgy tehát a második magyar gyermekakció nem volt önálló akció, hanem egy nagyobb mérvű belga nemzetközi segélyakciónak a részét képezte. Ez lényeges különbségnek számít a korábbi, 1920-as évek alatti szervezéssel összehasonlítva. II. Piusz pápa Quemadmodum című enciklikájának ösztönzésére “Európa magára hagyott gyermekei érdekében” siettek ezúttal a ʻjó belgákʼ.
Fotó: KADOC - Dokumentációs- és Kutatóközpont a Vallás, a Kultúra és a Társadalom kutatásáért