Moholy-Nagy László: A fény természete

A magyar származású Moholy-Nagy László a huszadik századi művészet egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alkotója. A festészet, a fotó- és filmművészet, a látványtervezés, a művészeti nevelés, a szobrászat, az ipari formatervezés, a tipográfia és a reklám területe is tevékenységi körébe tartozott. Ő a legmerészebb kísérletező, akit modern látásmódja és formanyelve az „új látás” legfontosabb elméleti és gyakorlati mesterévé tett. Képzőművészeti munkássága – a Bauhaus tanáraként és Chicagóban iskolaalapítóként is – elméleti és pedagógiai tevékenysége révén vált teljessé.

Élete során többször kellett más országban folytatnia és újrakezdenie alkotótevékenységét, mégis töretlen optimizmussal hitt abban, hogy ha a művészet mindenki számára elérhető és közösen gyakorolható tevékenység, akkor annak hatásaként a világ is jobbá válik.

Egész munkásságát áthatotta a fény természetének és térmeghatározó erejének megfigyelése és kutatása: ezt a húszas években kamera nélkül készített fényképei, azaz fotogramjai, ezt követően a Fény-tér-modulátor című ikonikussá vált műve, illetve az átlátszó felületekből kialakított, olykor festett plasztikái mutatják.