Van Schoonbekestraat 31, 2018 Antwerpen, Belgium
A Dohány utcai zsinagóga (fotó: F. Tóth Gábor / MÉM MDK)
A tárlat az egyes zsinagógaépületek bemutatásával ismerteti a magyarországi zsidóság szakrális építészetét. A készítők közel egy évezred alkotásaiból válogattak, hogy a zsinagógaépítészeti műfaj sajátosságait, az építtető közösségeket és történetüket megismertessék a látogatókkal. A középkori soproni zsinagógák, majd a barokk mádi és a klasszicista óbudai zsinagóga után a romantikus építészet gyöngyszemei: a pesti zsinagógák is bemutatkoznak. A zsidóság emancipációjának fontos mérföldkövei voltak ezen épületek, a 19–20. század fordulóján épült kupolás zsinagógákkal együtt (Győr, Nagyvárad, Szeged, Szabadka, Újvidék). Külön tablókon kerülnek bemutatásra a kassai zsidóság szakrális épületei is, melyek a kiállítás szlovákiai állomásaihoz készültek kiegészítésképpen, és a romantikus, valamint a 20. századi modern építészet gyöngyszemei.
A Szegedi Új Zsinagóga üvegkupolája (fotó: Bélavári Krisztina / MÉM MDK)
ZSINAGÓGAÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON
A magyarországi zsinagógák sorsa szorosan összefonódik Magyarország történelmével. Az Oszmán Birodalom megszállása előtti időszakból igen kevés zsinagóga maradt fenn. A magyar zsinagógaépítészet a 17–19. században élte virágkorát: a korábban elnéptelenedett területeken a zsidóság ideiglenesen, majd véglegesen letelepedhetett. 1867-ben az emancipációs törvény, majd az 1895-ös vallási törvény jelentett nagy lendületet az itt lakó zsidó személyeknek és közösségeiknek. Ebben a két évszázadban impozáns, templom- és városi palotaszerű zsinagógák épültek. Legtöbb esetben – legyen az kistelepülés, város vagy maga a főváros – a közösség erejét meghaladó, a közösség presztízsét és műveltségét reprezentáló épületek nőttek ki a földből. Épültek itt kupolás és tornyos zsinagógák, használták a kor technológiai vívmányait: öntött, majd szegecselt vasat; gipsz- és Rabitz-szerkezeteket; gázvilágítást, majd elektromos áramot. A keresztény templomépítészetben alkalmazott cégek is megjelentek egy-egy beruházáskor: Zsolnay tetőcserép és pirogránit, Angster orgona, Róth Miksa és Manó üvegfestményei. Az 1920-as trianoni szerződéssel – az ország többi műemlékéhez hasonlóan – számos zsinagóga Magyarország határain kívülre került. Az első világháború utáni gazdasági válságok és a fokozódó antiszemitizmus nem volt kedvező hatással a zsinagógaépítészetre. Az 1920-as évektől már csak elvétve épültek zsinagógák. A második világháború után az ország területén számos zsinagóga és zsidó közösség szűnt meg vagy néptelenedett el. A zsidó központi szerv állami nyomásra több épületet is eladott: jobb esetben kulturális intézményt, hangversenytermet vagy könyvtárat telepítettek a korábban zsinagógaként funkcionáló terekbe; de volt, amelyikből bútoráruház, televízióstúdió vagy raktár lett. És akadt olyan is, amelyet településrendezés címén elbontottak. A rendszerváltozás (1989/1990) utáni várt reneszánsz elmaradt. Az elmúlt időszakban kormányzati támogatással számos zsinagóga újult meg. Új, impozáns zsinagóga az elmúlt 30 évben sem épült, viszont kisebb imatermek országszerte létesültek. Több egykori, funkcióvesztett épületet alakított vissza a zsidó közösség imádkozás céljára.
A kiállítás csak előzetes regisztráció mellett tekinthető meg: 32 2 209 0750 / info@bmki.be
A kiállítás az Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ együttműködében készült.
Kurátor: dr. Oszkó Ágnes Ivett, a MÉM MDK művészettörténész munkatársa
Projektmenedzser: Komlóssy Ágnes, az MMA Nemzetközi és Határon Túli Ügyek Főosztályának vezetője