Goswin de Stassartstraat 153, 2800 Mechelen
Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszttúlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. A jól szituált, látványosan jól lévő, néhol egészen hasonló enteriőrt kedvelő portréalanyok talán így még nem mesélték el senkinek az életüket. A közössé tehető tudásanyagból, a hazai holokauszttörténetek közül pedig az övék még biztosan hiányzott. A vészkorszakról sokat tudunk, néha talán úgy érezzük, túl sokat is, annyi szörnyűség özönlik ránk megállíthatatlanul. Az átfogó képhez azonban kevésbé lehet kapcsolódni, ha van egyáltalán ilyen, s nem csak milliónyi személyes történet mozaikkockájából rakódik ki a nagykép. Mozaikkockákból: sorsokból. Amik zsigerekig ható valósággá például egy szobában válnak, ahol szemtől szemben ülünk a mesélőjükkel, és meghallgatjuk őket. Most néhány, épp a holokauszt miatt távolba menekülő ember történetével nőtt a mozaikkockák száma és lett kevesebb az olyan sors, amelyet nem ismertünk. Az olyan történet, amelyre nem kérdeztünk rá időben, már nem elmesélhető. Szinte már csak azok vannak köztünk, akiknek a túlélők elmesélték az életüket, és akik csak tovább tudják adni a hallottakat. Lassan csak ők emlékeznek a beszélők arcára. Hogy ne így legyen, legalább néhány esetben, íme néhány, eddig hiányzó történet.
Kurátorok:
Somogyi Zsófia & Csizek Gabriella (Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ)
A kiállítást a brüsszeli Liszt Intézet szervezi.
Hermann Ildi magyar fotográfus, (1978-2018) korosztályának egyik legfontosabb és legismertebb fotóművésze volt. Művei, fotósorozatai a Nyaralók, az NHL, a Lányaink, a Hátraarc vagy a Hiányzó történetek felejthetetlenek. Rangos díjakkal ismerték el munkásságát, mint például az egyik legnevesebb magyar fotográfusról, Pécsi Józsefről elnevezett, fiatal tehetségeket támogató fotóművészeti ösztöndíj, a 2012-ben elnyert nemzetközi, párizsi székhelyű Lucien Hervé és Rodolf Hervé fotográfiai különdíj, 2018-ban a New York-i Asylum Arts ösztöndíj a „Hiányzó történetek” sorozatért, majd a 2019-es a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ nagydíjához tartozó ösztöndíj "Az utolsó túlélők – itthon maradt magyar zsidók hiányzó történetei" című pályaművéért".
Hiányzó történetek (2015-2017)
A Hiányzó történetek New Yorkban élő magyar holokauszt-túlélőkkel készített interjúkból és róluk készített portrékból álló, nagy ívű, az életműben is kiemelkedő helyet elfoglaló sorozat. Budapesten elsőként Budapest egyik legizgalmasabb kisgalériájában, a 2B Galériában állították ki, majd a New York-i Magyar Intézetben is megtekinthető volt. Hermann Ildi halála után jelent meg magyarul és angolul könyv formájában is a projekt, a kiállítási anyagoknál bővebb válogatással.
További információ Hermann Ildi fotóművészről itt érhető el a weboldalán keresztül.
