Háy János: A halottember - A Csíki Játékszín előadásában

A történet egy édesanyáról szól, aki gyermekét egyedül neveli, mert férje a fronton harcol már hosszú ideje. Majd jön két levél. Az egyikben maga az édesapa ír családjának, míg a másik a halálhírét hozza. Temetés, gyász és özvegyi élet vár főszereplőnkre, aki nem akar mást, csak helytállni, férje emlékéhez pedig hűséges maradni.
A darab a gyász, a veszteség feldolgozásának folyamata, az egyedül maradt nő kérdései önmaga és a világ felé. A rendező elképzelésében az előadás letisztult színpadképében is a szegény színházhoz hasonló, minimális tárgyi eszközökkel valósul meg.

„ … milyen kevés kell a jó színházhoz. Egy aprócska játéktér, egy ember, néhány jó gondolat. És őszinteség. Ezen múlik minden, nem a méregdrága díszleteken, jelmezeken. A főhősnő szép és csúnya, csinos és otromba, buta és okos asszony, a hit és hitetlenség megtestesítője egy személyben. Az örök nő, aki feláldozza életét szeretteiért, de képtelen szabadulni ösztönei rabságából. Dálnoky Csilla mindennel játszik, ami a keze ügyébe kerül, de tartózkodik mindenfajta megjátszástól, felmutatástól. Egy mikrofon, egy mikrofonállvány, egy hangszóró, melyeket olyan természetesen használ, mintha véletlenül kerülnének a keze ügyébe, miközben magáról mesél. Igen, magáról. Látjuk az arcán, a szemében, a könnyeiben. Érezzük az örömét, fájdalmát, vidámságát, szomorúságát, eltökéltségét, bánatát, kilátástalanságát, kétségbeesését, lemondását, félelmét és az undort, amit minden nő érezhet, amikor elhagyják, kihasználják, átverik, amikor mindent megtesz, hogy emberhez méltó élete lehessen, de a sors megalázza, romba dönti az álmait. Olyan könnyed és természetes, ahogy csak a legnagyobbak tudnak élni a színpadon, de nem magabiztosság sugárzik az alakításából, hanem szerénység, alázat.” Nagy B. Sándor / háromszék.ro