Kodály 140 - Ránki Fülöp zongorahangversenye

A Liszt Intézet Pozsony szeretettel meghívja Önt Kodály Zoltán emlékhangversenyére
Összeállította, előadja:
RÁNKI FÜLÖP
MMA-ösztöndíjas zongoraművész
A rendezvény a Magyar Művészeti Akadémia és a MICROCOMP támogatásával valósul meg.

Az elsősorban kórusművek és nagyszabású zenekari–oratorikus alkotások szerzőjeként számon tartott Kodály Zoltán (1882–1967) kifinomult kamaraművek, szenvedélyes dalok és modernista zongoradarabok komponistájaként kezdte pályáját. Utóbbi művei – az op. 3-as Kilenc zongoradarab (amely eredetileg a Zongoramuzsika címet viselte és a később önállósuló Valsette-tel együtt tíz tételből állt), valamint az op. 11-es Hét zongoradarab – 1907 és 1918 között keletkezett. E zongoraművek az ifjú és ekkor még avantgardista szerzőként számon tartott Kodály elementáris zenei élményeit dokumentálják. Egyrészt a magyar népzenével való találkozást 1905-ben, másrészt Debussy zenéjének megismerését 1906-ban. A francia zene és művészet befogadásáról tanúskodik a Debussy I. vonósnégyesének alapmotívumára épülő Méditation sur un motif de Claude Debussy (1907), az op. 3 számos rövid, experimentális jellegű tétele, de az op. 11 Verlaine egyik versét mottóként idéző 3. darabja (Esik a városban) is, vagy éppen az I. világháború áldozatainak emléket állító Sírfelirat. A modernitás francia változatának jelenlétét bizonyítja e művek merész, sokszor disszonáns harmóniahasználata és a hagyományos formai gondolkodástól való eltávolodás. Míg a Kilenc zongoradarabban a népzene csak áttételesen, allúzió formájában jelenik meg, a Hét zongoradarabban már népdalfeldolgozásként is (2. Székely keserves, 6. Székely nóta). A népi tánczene áll Kodály utolsó nagyszabású zongoraműve, a Marosszéki táncok (1927) középpontjában is. A később elsősorban zenekari műként ismert, bécsi klasszikus rondóformában írt szvit nemcsak rendkívüli zongoratechnikai kihívást jelent az előadónak, de a zeneszerző második, a modernitástól elforduló, a népzenei és zenetörténeti hagyományt újragondoló alkotói korszakának jellegzetes alkotása is egyben.

Dalos Anna zenetörténész