Hallod-é, pendítsd az lantot! - Magyar, szlovák és lengyel muzsika a XVII-XVIII. századból

A budapesti Musica Historica együttes 1988 óta működik, s Európa számos országában adott már koncerteket Magyarország és Közép-Európa régi zenéjéből. A kassai és eperjesi koncert a XVII–XVIII. század világi muzsikájából ad ízelítőt a reneszánsz kor végétől a kelet-európai barokk jellegzetes dallamvilágáig. A nagy európai zenetörténeti stílusok mindenütt ötvöződtek a helyi zenei hagyománnyal, térségünkben a magyar, szlovák és lengyel dallamvilággal, de voltak török, horvát és román kölcsönhatások is. Ebből a gazdag zenei örökségből válogattak a muzsikusok szerelmi és mulatódalokat, a vitézek énekeit és táncdallamokat, főként a felvidéki (a mai Szlovákia területén keletkezett) kottás gyűjtemények, az 1670 körüli Vietoris-kódex, az 1730-as évekbeli Apponyi-kódex és a Szirmayné Keczer Anna álnevén fennmaradt kézirat nyomán. Külön színfolt néhány népies dallam, amelyeket Georg Daniel Speer sziléziai származású toronyzenész tanult az 1650-es években, városról városra vándorolva, majd e régi emlékeit 1688-ban kiadta. A programban számos korhű hangszer és azok élő népzenei rokonai szólalnak meg, felidézve a régi emberek örömét, bánatát és felszabadult, táncos jókedvét.

Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra a kassai és eperjesi koncert. Kassán egyetlen alkalommal léptünk fel (még az 1990-es években), Eperjesen pedig első ízben fogunk muzsikálni. A két város a magyar és közép-európai kultúrtörténet fontos helyszínei, nemcsak a műemlékek, hanem a régi zenetörténeti emlékek miatt is. Kassáról a középkor végétől ismerünk hangjegyes emlékeket, e városban kapott polgárjogot Tinódi Sebestyén, a legismertebb magyar históriásének-szerző (XVI. század). Eperjesről mindenkinek az itteni evangélikusok kéziratos dallamtára, az ún. Eperjesi graduál (1630-as évek) jut eszébe, de ugyanígy G. D. Speer kalandos életregénye, a Magyarországi vagy erdélyi Simplicissimus (1683), melyben leírja, miként kóborolt itt és a környező városokban fiatal toronyzenészként 1653 táján. Az általa megörökített táncdallamokból is játszunk néhányat a koncerteken. A térségben összetalálkozó 17–18. századi magyar, szlovák és lengyel dallam- és verskultúra sok kutatni valót rejt még, hiszen a közös múlt sokféle rétegét rejti. A kapcsolatháló Bartók Béla népzenegyűjtéséig ível, hiszen a régi dallamcsaládok némelyike népdalként folytatta útját az itt élő népek körében, párhuzamos „ágakat” növesztve. (Csörsz Rumen István, a Musica Historica együttes művészeti vezetője)