Pozsony, SzNF tér 33.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három különböző korú nő sorsán keresztül kirajzolódik a rendszerváltás utáni Kelet-Európa talán legsötétebb maffiatörténete.
A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
120´ szünet nélkül
18 éven felülieknek
Fő szervező: Astorka Színház

Balázsovits Edit, Márkus Luca és Kiss Mari
Díszlet: KHELL CSÖRSZ
Jelmez: LISZTOPÁD KRISZTINA
Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA
Világítástervező: BALOGH CSABA ANDOR
Zenei munkatárs: FURÁK PÉTER
Rendező: PACZOLAY BÉLA
Szereplők: KISS MARI m.v., BALÁZSOVITS EDIT, MÁRKUS LUCA