Pilinszky 100

November 27-én ünnepeljük Pilinszky János (1921-1981) születésének 100. évfordulóját. A Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költőre, a Nyugat „újholdas” nemzedékének tagjára Maár Gyula “Hűség a labirintushoz” (1978) c. portréfilmjével emlékezünk.

Pilinszky életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, a félelmet, amely az emberi életszakaszokat áthatja. Verseiben megírta megélt lágertapasztalatait, katolikus hitét, a keresztény egzisztencializmust. A művészet megközelítését műveiben „evangéliumi esztétiká”-nak nevezi, melyet katolicizmusa inspirált, és amelynek fő elemei a szeretet, a gyermeki szemlélődés, a személytelenség, a művész eszközként, közvetítő csatornaként való felfogása és az alázat. Verseiben foglalkoztatta az elmúlás, a halállal való szembenézés pillanata, a végtelen magány, melyet borzasztóbbnak és tragikusabbnak tartott a fizikai megsemmisülés hirtelen bekövetkezténél.

Az Apokrif (1954) az egész életmű tekintetében különleges fontosságú, összefoglaló jellegű mű. Sokáig készült, 1950-ben kezdte, de csak 1954-ben fejezte be. A cím a nem kanonizált iratra utal, műfaját tekintve valójában apokalipszis, a végítélet személyes leírása. A bibliai átszőtt mű az egyes ember elveszettségét, hazatalálását, reményeit és végső fájdalmát fejezi ki.

Alábbi videóban magának a költő előadásában hallhatjuk a verset.