Dorotheenstr. 12, 10117 Berlin
Petri György | Szilágyi Lenke fényképe
„Mikor nem írok verset: nem vagyok.” – írja Petri György (1943–2000), a huszadik század második felének költőóriása, az egyszerre szelíd és kegyetlen, zseniális alkoholista, akiről kortársai a legnagyobb alázattal szóltak.
1986-ban egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD művészösztöndíjával, és a maga módján elviselte a várost. „Maga a város – nagyon jó. Nagyon jó itt élni. Nincs benne semmi különös, turistáknak nem való.” – számolt be 1986. március 12-én Várady Szabolcsnak.
Ugyancsak Berlin volt a színhelye Esterházy Péterrel való utolsó találkozásának, amelyre Esterházy így emlékezik:
„Nem az öröklétről beszélt ez a csoda, hanem a végről, a semmiről, de mégis úgy, mintha ima volna, mintha lehetséges, vagyis érdemes volna imádkozni, az ember méltóságáról és szabadságáról.
Hűtlenül szelleméhez, siratom:
Elég hamar elfáradt, visszament a szobájába. Visszavonult. Eddig vártam, ekkor kivettem az utolsó lazacos szendvicset. Már előbb is elvehettem volna, de csak lassan fogtam föl, kivel lehettem együtt.”
Legyünk együtt Petrivel mi is egy estére, legyen egy este, ahol Petri van, meg az összes nő, van egy színész, egy zenész, meg egy hangszer, a cselló. De főleg Petri. Legyen egy este, ahol az ember ott ülhet és figyelhet, ahol Petri van.
Előadja: Pál András és Rozs Tamás
Rendező: Valcz Péter
Az előadás hossza kb. 1 óra 30 perc, szünet nélkül.
A részvétel díjtalan, de előzetes online helyfoglaláshoz kötött.
A foglalásokat az előadás napján 18:45-ig tudjuk fenntartani.
,,Pál Andrással és Rozs Tamással készített Petri-estünk az öt évvel ezelőtti Ördögkatlan-béli bemutató óta töretlen sikerrel, folyamatos teltházzal fut, elhozta a tatabányai MOST Fesztivál és a Kaleidoszkóp Fesztivál fődíjait. Pedig nem sok minden történik benne azon kívül, hogy Pál András verseket mond, Rozs Tamás zenél, Petri pedig hat.''
Valcz Péter rendező