online
A Collegium Hungaricum Berlin saját fejlesztésű virtuális kiállítótereiben Lugosi LUGO László fotókiállítását tekintheti meg a közönség.
Nagyvásártelep
Lugosi LUGO László fotográfus művei személyes „Budapest-intézménynek”, saját szavaival élve városarcheológiának is felfoghatók. A hetvenes évek óta folyamatosan készített képein minden, Budapest művészeti szcénáját érintő fontosabb eseményt, folyamatot feldolgoz a művészportréktól az épületfotókon át a jelen kiállításon bemutatott graffiti válogatásig.
Filatori gát
A graffiti modern kori műfaját az 1970-es évek New Yorkjából szokás eredeztetni, maga a graffiti azonban ennél is hosszabb múltra tekint vissza. A képtudományok Pompejitől a középkoron és az újkoron át napjainkig nyomon tudják követni. Előtörténetét a népi epigráfia jelenségeként definiálják, a belőle kifejlődött street art és public art pedig már a kortárs művészet részeként van jelen a köztudatban.
Az európai street art fővárosaként is emlegetett Berlin története és jellegzetes városképe több szálon is összefonódik a graffiti térhódításával. A berlini fal nyugati , majd az újraegyesítést követően keleti oldalára festett firkák és muráliák fontos lenyomatai a korszak társadalmi és művészeti folyamatainak.
A „modern” graffiti mintegy 50 éves történetében és megítélésében a „kint és bent” problematikáját követhetjük nyomon, amelyet a kiállítás is igyekszik modellálni. A graffiti egyrészt a köz- és magánterületeken illegálisan elhelyezett felirat, firka, vagy kép, tehát közönséges vandalizmus, másrészt azonban a kortárs művészet és reklámipar egyik legnagyobb hatású vizuális megújítója.
Élessarok
Lugosi LUGO László szabadfoglalkozású művész, Budapesten él és dolgozik. 1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol-magyar és filmesztétika szakon. 1975-1980 között rövidfilmeket készített a magyar kísérleti filmes intézmény, a Balázs Béla Stúdió tagjaként. Művészeti tevékenysége sokrétű: filmmel, fotóval, írással, műfordítással egyaránt foglalkozik. A 80-as évek közepén fordult a professzionális fotográfia felé, ekkor fordult az építészeti és műtárgyfotózás felé. 1994 óta tart előadásokat, workshopokat többek között a Magyar Iparművészeti Főiskolán és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Építészeti témájú fotói olyan neves nemzetközi szaklapokban jelentek meg, mint a L’architecture d’aujourd’hui (Paris), vagy az Art and Design (London). Az 1970-es évektől vezetett fotónaplója és kortársairól készített művészportréi egyaránt fontos forrásai a kor művészeti életét feldolgozó vizuális hagyománynak.
A kiállított művek az Equibrillium Art Collection tulajdonát képezik.