Építs nekem hajlékot! Magyar zsinagógák és közösségeik

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Építészeti Múzeum és Dokumentációs Központ (MÉM MDK) együttműködésében létrejött, magyar zsinagógaépítészetet bemutató kiállítás közel egy évezred alkotásaiból válogatva mutatja be a műfaj sajátosságait, az építtető közösségeket és történetüket a Collegium Hungaricum Berlinben.

A zsinagógák az elmúlt kétezer év egyik legfontosabb közösségmegtartó és identitást erősítő helyei: az imádkozás, tanulás, egyéni, családi és egyéb közösségi események színterei. A zsinagóga építészetileg megfelel a közösség rituális igényeinek, valamint kapcsolatot teremt a közösséget befogadó többségi társadalom kulturális és építészeti szokásaival.

A magyar zsinagógaépítészet a 18–19. században élte virágkorát. Kupolás és tornyos zsinagógák épültek, alkalmazták a kor technológiai vívmányait: öntött, majd szegecselt vasat; gipsz- és Rabitz-szerkezeteket; gázvilágítást, azt követően pedig elektromos áramot. A keresztény templomépítészetben alkalmazott cégek is megjelentek egy-egy beruházáskor: Zsolnay tetőcserép és pirogránit, Angster orgona, Róth Miksa és Manó üvegfestményei.

Az 1920-as trianoni szerződéssel számos zsinagóga Magyarország határain kívülre került. A második világháború után az ország területén számos zsinagóga és zsidó közösség szűnt meg vagy néptelenedett el. Jobb esetben kulturális intézményt, hangversenytermet vagy könyvtárat telepítettek a korábban zsinagógaként funkcionáló terekbe; de volt, amelyikből bútoráruház, televízióstúdió vagy raktár lett. Az elmúlt időszakban kormányzati támogatással számos zsinagóga újult meg.