100 éve született Franz Fühmann

„…hiszen egy vers fordítása nem két, hanem három nyelv ügye: az eredetié, a befogadóé és az egyetemes líranyelvé. Egy magyar vers sosem kizárólag csak „magyar”, hanem magyar és vers, melynek magyarról németre fordítása után hátra van annak egy további, német szövegen belüli átfordítása […].” [1]

Franz Fühmann, az NDK egyik legjelentősebb írója 1922. január 15-én született a szudétavidéki Rochlitzban. Sokoldalú írói tevékenysége mellett, melynek során elbeszéléseket, esszéket, novellákat, verseket, de gyerek- és ifjúsági könyveket is szerzett, számos magyar verset fordított németre és ún. „utánköltőként” (Nachdichter) vált ismertté. A magyar költészet széles körű recepciója az egykori NDK-ban nem utolsósorban neki és Paul Kárpátinak köszönhető, akivel együttműködve, nyersfordításokat felhasználva Fühmann olyan jelentős magyar költők verseit ültette át németre, mint Ady Endre, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Radnóti Miklós vagy Füst Milán.

Fühmann születésének századik évfordulója alkalmából a CHB rendezvénysorozattal tiszteleg a költő-író emléke előtt. Dalos György a „Heimisch in der dritten Sprache. Franz Fühmann und die ungarische Lyrik“ (2004) című tanulmányában az „utánköltések” (Nachdichtungen) jelentőségét hangsúlyozza, melyek a saját költészetével szakító és ezzel az NDK-s pártköltő szerepét is visszautasító Fühmann számára egyfajta pótlékká váltak, s „mintha költői énje számára ezekben az idegennyelvű versekben próbált volna meg új otthonra találni”.

„Költői precizitással kutatta azokat a politikai hatásmechanizmusokat, amelyeknek maga is ki volt szolgáltatva, ezáltal kiharcolva magának az ideológiamentes gondolkodásmód felé vezető utat”, olvasható Uwe Wittstock „Wandlung ohne Ende” című biográfiájában, melynek új kiadása a Hirnstoff Verlag gondozásában jelent meg Franz Fühmann 100. születésnapja alkalmából.

Fühmann 1973-ban megjelent „Huszonkét nap, vagy az élet útjának fele” című esszénaplója szintén az őt ért politikai élmények elemzésének lenyomata, amelyben a szerző megpróbálja számba venni, átgondolni életét, helyét, lehetőségeit. A könyv megszületése előtt Fühmann már legalább öt alkalommal járt Magyarországon és eredetileg egy vidám útinaplót megírása volt a cél. Az eredeti tervből azonban hamar az író egyik legfontosabb műve lesz. A „Huszonkét nap vagy az élet útjának fele” egyfelől útikönyv, mely bemutatja Magyarországot és annak fővárosát, az ország történelmét, nyelvét és kultúráját, másfelől egy bátor, ugyanakkor kifinomult reflexió, mely az NDK történelmével szembenéző irodalom egyik legalaposabb alkotásának tekinthető.

[1] Franz Fühmann: Zweiundzwanzig Tage oder Die Hälfte des Lebens. Rostock Hinstorff, 1973, S. 143.