Magyarok az újkori Olimpiákon 9.rész

Kocsis Antal: a magyar ökölvívás első aranyérmese

Habár az USA is pályázott a rendezésre, ötödször is európai ország lett a Játékok házigazdája. Ezúttal Hollandiára esett a választás, annak is az Amstel folyó partján fekvő fővárosára, Amszterdamra. A nyár kellős közepén lezajlott olimpián első ízben szerepeltek női atléták és tornászok, de itt fordult elő utoljára, hogy a záróünnepélyen osztották ki valamennyi érmet. A már szokásosnak nevezhető magyar vívósikerek mellett (egyéni és csapatelsőség) birkózásban, művészeti kategóriában és bokszban állhatott magyar a dobogó legfelső fokára. Mivel az olimpiai ökölvívóversenyek egyben Európa-bajnokságnak is minősültek, a győztes egyúttal a kontinens legjobbjának járó címet is megszerezte. Légsúlyban a kőbányai születésű Kocsis Antal spanyol, német és olasz riválisait győzte le a döntőig, ahol aztán francia kihívója is alulmaradt a harmadik menetben elképesztő iramot és parádés ütéskombinációkat bemutató magyar bokszolóval szemben. Hazaérkezésekor hatalmas tömeg várta, és ahogy a döntő után is, úgy ekkor is a trianoni békepaktum következményét, Magyarország területveszteségét nevezte meg a sikereit motiváló erőként. Az olimpia után nem sokkal már profi mérkőzésekre szóló ajánlatokkal árasztották el, de csak 1930-ban váltott, és hagyta ott az amatőröket. Eljutott a tengerentúlra is, bokszolt a híres New York-i Madison Square Gardenben, és egészen a világranglista negyedik helyéig küzdötte fel magát. A hatvanas években a honvágy hazaszólította, később aztán szabóként is dolgozott Magyarországon. Az ökölvívósport első magyar olimpiai és egyben Európa-bajnoka végül visszatért az Egyesült Államokba, ott is hunyt el 1994-ben, 88 évesen.

Forrás:
❇wikipedia
olimpia.hu
❇Ághassi Attila: 177 olimpia mese 

Fotó:
Kocsis Antal, a magyar ökölvívás első olimpiai bajnoka(©Sportmúzeum)

null