Cziffra György zseni volt, őstehetség, olyan képességekkel, amelyeket nem lehet tanulni. Cziffra sajátos, bár talán nem teljesen egyedi utat járt be a szegénységtől a világhírig, a megpróbáltatások ellenére sem megtörve. Persze több ízben szerencséje is volt, hogy ki tudott törni először a cigánytelep nyomorából, majd az őt vissza-visszahúzó éjszakai élet világából, s ünnepelt zongoraművésszé tudott válni. Szerencsére mindig akadtak olyanok, akik a hóna alá nyúltak, és megmentették az elkallódástól. A kényszermunkatábort is megjárta. Csak viszonylag későn, 1954-ben kezdett koncertezni, s a magyar állam nem is igazán ismerte el a tehetségét, ezért 1956-ban a családjával együtt elmenekült. Fiával, a tragikus körülmények között és fiatalon meghalt karmesterrel később sokat dolgozott együtt. Cziffra kedvét csupán a fia halála törte meg, a sok rosszat átélt ember csak ekkor roppant össze.
Cziffra György világhírű magyar zongoraművész születésének 100. évfordulóját Magyarország hivatalos emlékév keretei között ünnepelte tavaly, valamint az UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. Az emlékév lezárásaként 7 perces kisfilm készült a külföldi eseményekről 'Cziffra György-emlékév a nagyvilágban 2021' címmel.
A film az alábbi linken érhető el:
https://www.youtube.com/watch?v=vPP5bMEDPuk
