Villáminterjú Szabó Amanda Imolával és Vigh Péterrel

1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?

Szabó Amanda Imola:

Már általános és középiskolásként érdekelt a meteorológia, bár akkor még főleg az időjárás előrejelzés. Később az egyetemen már az első év végén beszippantott a kutatás világa. Az, hogy az éghajlatkutatásnak szentelem az életem, nem volt tudatos döntés, egyszerűen egyértelművé vált, hogy bár közel sem a legkönnyebb életpálya de tele van olyan lehetőségekkel és kihívásokkal amik pont nekem valók. Az egyik legfontosabb számomra, hogy más országok kutatóival is együtt dolgozhatok, így amellett, hogy megismerjük egymás kultúráját, szakmai szempontból is teljesen új nézőpontokra nyílik rálátásom. Tisztában vagyok vele, hogy lehetne könnyebb megélhetéssel és több alvással meg szabadidővel járó munkám, de szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam arra a területre amiben folyamatosan látom a lehetőséget így nem bántam meg a döntésem.

Vigh Péter:

A “mi lett volna, ha” kérdése inkább az irodalom és a fikció világához tartozik, és bár valamikor talán majd könyveket is lesz időm és energiám írni, egyelőre nem ennek van itt az ideje. 2019. január 22-én, a magyar kultúra napján csörgött a telefonom, hogy volna igény egy klímaváltozással foglalkozó tudományos ismeretterjesztő platform létrehozására, részt vennék-e ilyenben, esetleg vezetném? Ahogy szokás mondani, a többi azóta történelem, de szerencsére jelen időben, mert a projektünk a jövőben is folytatódni fog. Minden képesség, amit elsajátítottam a tanulmányaim, a kutatói időszakom és a munkában töltött évek alatt, hasznosul a Másfél fok vezetése során, így ebből a szempontból hajlamos vagyok némi fatalizmust megengedni magamnak, hogy minden, ami eddig történt, jó, hogy így történt, mert most a megfelelő helyen vagyok, és egy olyan munkát végezhetek, ami segít, és nem árt.

2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?

Szabó Amanda Imola:

Bár tudom, hogy kutatóként a számítógép fölött görnyedve nem kevésbé fontos munkát végzek, mégis azt kell, hogy mondjam, arra vagyok a legbüszkébb, hogy a Másfél fok egyik állandó szerzőjeként azon dolgozhatok, hogy a kutatásokban leírt tényeket tetteké formáljam. Ebben a korban, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk az ember okozta éghajlatváltozás hatásait, egyszerre áldás és átok éghajlatkutatónak lenni. Egyfelől az a típus vagyok, aki inkább tisztában van a rá váró kihívásokkal, mintsem hogy boldog tudatlanságban éljen, így fontos számomra, hogy átlátom az éghajlatváltozás folyamatát és következményeit. Nehéz és sokszor hálátlan feladat viszont kommunikálni a társadalom felé, hogy mivel kell szembenéznünk. De bízom benne, hogy akik olvasnak minket felismerik, hogy a tudománynak hála mekkora lehetőséget kaptunk azzal, hogy tudjuk mit kell tenni az éghajlatváltozás mérsékléséért és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodásért, nincs más dolgunk, mint élni vele.

Vigh Péter:

Kétféle ember létezik: aki azonnal és könnyen tud válaszolni erre a kérdésre, és aki zavarba jön tőle. Én az utóbbi vagyok, és valószínűleg az a lovag lettem volna a Gyalog Galoppból, aki elrontja a Halál Hídján a választ arra, hogy mi a kedvenc színe, és belezuhan az Örök Kárhozat Szakadékába. Ha az olvasó nem érti a referenciát, úgy hosszabban kifejtve: az ember professzionális pályája során jobb esetben egyre árnyaltabban lát maga előtt egy táguló horizontot, vele együtt pedig időről-időre az is változik, hogy mire a legbüszkébb. Jelenlegi munkámban vezetőként arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyébként is tehetséges emberekből még többet vagyok képes kihozni, és ebből úgy ők, mint az egyre inkább légszomjjal küzdő magyar nyilvánosság is profitál. Járulékos haszonként pedig lehet, hogy elkerüljük a legrosszabb környezeti-éghajlati forgatókönyveket.

3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?

Szabó Amanda Imola:

Mivel több projekten is dolgozom és mindeközben végzős hallgató vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori iskolájában, így a napjaim addig tartanak amíg le nem fekszem aludni. A Másfél fok csapatával ráadásul mint egy hangos, pörgős család folyamatosan online vagyunk, és a cikkírás mellett követjük a legfrissebb kutatási eredményeket és híreket.

Vigh Péter:

Egyes munkákra szokás mondani, hogy végezni nem lehet velük, csak abbahagyni. Ez teljességgel igaz a projektben betöltött szerepemre, ahol egyszerre vagyok többek között projektmenedzser, szerkesztő, kapcsolattartó, adminisztrátor, HR-es, rendezvényszervező, sajtós, és a mostani szófiai eseményhez kapcsolódva: előadó, panelista. A stratégiai tervezéstől a mindennapos operatív feladatokig szinte mindennel foglalkozom. Aki ismeri ezt a létmódot, az tudja, hogy a naptári év helyett sokszor meghatározóbb a projektév időszaka, a többfordulós jelentéstételi kötelezettségek, a különböző fontos anyagok (mint az IPCC jelentések) megjelenési időpontja vagy globális klímapolitikai események (pl. klímacsúcs - COP) időszaka. Úgy, hogy közben igyekszünk lépést tartani és reagálni az aktuális eseményekre. Egy ilyen kavalkádban nem meglepő az, ha az illető azt sem tudja, hogy épp milyen nap van, különösen mivel a Másfél fok mellett (ha egyre kevesebbet is, de) más, időszakos projekt munkákat is vállalok.

4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?

Szabó Amanda Imola:

Mivel ennyi feladat mellett nincs szabadnapom, ezért tudatosan kell pihenőidőt kijelölni. Ha ez néha sikerül, akkor szeretek utazni vagy barátokkal és a családommal időt tölteni.

Vigh Péter:

Sport, kultúra, emberi találkozások, természet.

5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?

Szabó Amanda Imola:

Ne olyan szakmát vagy munkahelyet válasszon, ami népszerű, hanem ami igazán érdekli. Ha kitartó és szenvedélyesen szereti, amit csinál, akkor bármilyen területen sikerre fogja vinni. Ez persze úgy hangzik, mint egy olcsó idézet egy naplementés háttérrel, de tapasztalatból mondom, hogy igaz.

Vigh Péter:

Ne csak azt keressék, hogy miben jók, hanem hogy mi az, ami boldoggá is teszi őket. Mert a kettő sokszor nem ugyanaz, és összekeverjük őket. Ennek a megértéséhez és szétszálazásához pedig türelem és tapasztalat kell, de főleg önismeret. Ne féljenek a váltásoktól, mert nem igaz, hogy a biztos rossz jobb, mint a bizonytalan (jó).

6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?

Szabó Amanda Imola:

Még 2019 novemberében voltam néhány napot Bulgáriában, akkor nem a munkához kapcsolódóan, csak turistaként. Végiglátogattam a legfontosabb nevezetességeket Szófiában, Plovdivban és Veliko Tarnovoban és még több kisebb turisztikai látványosságot, ami útba esett. Ami pedig nem szokványos turista élmény volt, hogy bolgár barátaimmal végig ugráltam a Dubioza Kolektív együttes koncertjét a szófiai Arena Armeec-ben.

Vigh Péter:

Sajnos nem voltam, de az évek során szakmai és más rendezvényeken többször találkoztam bolgár kollégákkal és jó benyomást tettek rám. Ez kombinálva a Balkán iránti általános szeretetemmel azt jelzi előre, hogy a következő alkalommal részletesen tudok majd válaszolni erre a kérdésre.