1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Utam a zenei pálya felé 7 éves koromban kezdődött, a szüleim kezdeményezésére, akik meg szerették volna ismertetni velem a zene csodálatos világát. Úgy érzem, hogyha újra választhatnék, sem döntenék másképp a pályámmal kapcsolatban. A legjobb dolog ebben a hivatásban az, hogy annyi mindent magába foglal; megvan a szabadságunk, hogy közreműködjünk más művészeti ágakkal, például az irodalommal vagy a történelemmel.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Olyan sok pillanatot fel tudok idézni, amire büszkén gondolok vissza, és mindig is hálás leszek azoknak az embereknek, akik segítettek az utamon. Egy ilyen pillanat, amikor találkozhattam Marin Cazacu-val, vagy a mesterkurzusok, amelyeken volt szerencsém részt venni, különösen a berlini Frans Helmerson-nal.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Nálam egy normális nap sokszor könnyen nagyon mozgalmassá is válhat, a sok gyakorlás miatt, ami még az iskola, a közös próbák és egyéb projektet mellé jön. De azért olyan napok is vannak, amin nyugalmasabb az órarendem.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Az első dolgom, amikor felszabadul egy kis időm, amivel kikapcsolódom kicsit ebből az elfoglalt életmódból, az a festés, egy nagy séta, egy jó film, vagy ehhez hasonlók.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Mivel én magam is fiatal művész vagyok, aki épp csak megkezdte a pályáját, azt tudom mondani: dolgozzatok keményen a céljaitokért, és találjátok meg az örömöt az élet minden egyes apró részletében!
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Bulgária kapcsán csodás emlékeket őrzök, jószívű emberekkel és kimagasló vendégszeretükkel.
