1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Gyerekkorom óta magától értetődő és szerves része volt a zene az életemnek. Édesapám tehetséges hegedűs volt, így természetes volt számunkra, gyerekek számára, hogy zenéljünk. Nekem – azt hiszem – kiváltképp fontossá vált. Az önkifejezés egyik elsődleges módjává vált a zene, és a mai napig az is maradt. Így a kérdés, hogy ezt a pályát egyáltalán választottam-e, vagy tudnék-e lényegesen más életutat választani, viszonylag szűk mezsgyén mozog. Számomra ez a természetes.
Végül hosszú és kanyargós utakon át jutottam el odáig, hogy 2012-től lépek fel rendszeresen – és így, a koronavírus-járvány tapasztalatával a hátam mögött, már pontosan tudom, milyen az, amikor ezt nem tehetem. Így már azt is pontosan tudom, mennyire fontos része ez az életemnek.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Mindig jól eső érzés, ha példaképektől kapok pozitív visszacsatolást, ha érzem a szakma támogatását és a közönség szeretetét. De a dal mindig a legfontosabb. Leginkább az tölt el büszkeséggel, ha egy olyan dal születik meg, aminél azt érzem, valakinek ezt meg kellett írnia – és úgy esett, hogy éppen én írtam meg.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Munkával telnek az átlagos napjaim, mindig sok-sok projektet, feladatok viszek egyszerre. Legyen az dalszerzés, koncertszervezés, zenei cikkek írása, stb. A jellemezően szoros napirendem viszont igyekszem időt hagyni arra, hogy unatkozzak is: ezekben az üres járatokban kényszerül rá ugyanis az ember leginkább arra, hogy megmozgassa a kreativitását.
4. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Nem érzem, hogy életem ezen szakaszában hitelesenen adhatnék, vagy hogy egyáltalán kellene-e bárkinek is tanácsot adnom. De azt javasolnám, ahogy engem is neveltek: a saját gerincünk és integritásunk legyen a legfontosabb. Legyen szó akár művészeti, üzleti vagy morális kérdésekről. A siker másodlagos kérdés. Azt javasolnám minden pályakezdő zenésznek, dalszerzőnek, hogy játsszák azt, írják azt, amit ők maguk jónak éreznek, és ne foglalkozzanak semmi mással.
5. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Nem, nem voltam. Izgatottan várom az első alkalmat.
