Horváth Viktor író
1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Nem tudom, mikor választottam, szerintem fokozatosan csúsztam bele. Tizenéves koromban írtam magamnak valami kalóztörténetet, aztán katona koromban talán verseket is. De éppúgy rajzolgattam és zenéltem is, szóval egyáltalán nem biztos, hogy a következő életben is író lennék. A lényeg a komponálás, a teremtés, a játék, a világ megmentése.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Az Európai Unió díjára. De gyanítom, hogy ez csak a hübrisz, és jobb, ha arra vagyok büszke, hogy az irományaim pár embernek segítenek elviselni a világot és magukat.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Nyáron a kertben ülök a gép előtt, vagy hasalok egy könyvvel, vagy mászkálok az erdőben. Télen könyvtárban írok és olvasok, mert megőrülök, ha ott alszom, eszem stb, ahol dolgozom. Ezt az érzi, akinek nincs intézményes munkahelye -- így szándékosan kell kitalálnunk, hogy valami ritmust adjon a napoknak, emberek közé jussunk. Erre a tanítás is jó -- ha nem főállás.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Nincs éles határvonal a munka és a szabadidő között. Az olvasás, tanítás visszacirkulál az írásba, és miközben úszom, focizom, alszom, futnak bennem a feladatok tudattalanul vagy tudatosan. Szerintem ezzel minden ember így van. Mindent egybe véve: fontos a kontakt a természettel. És a többi művészeti ággal.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Gondoljanak arra, hogy azoknak a dolgoknak, amelyeket ma külön művészeti ágaknak érzünk, a gyökerei közösek -- és ezeket a gyökereket a struktúrában találjuk meg. És ez a megtalálás tanulható, sőt tanulni kell, tehát a művészet 98%-ban szakmaiság. A képzetlen zseni csak dilettáns. A szaktudás pedig azért kell, hogy a többi ember számára is használható legyen, ami a szerzőben dolgozik. Ha a többi ember számára nem használható, amit írunk, akkor is csinálhatunk jót, de akkor az nem művészet, hanem pl. önterápia.
Összegezve: tanuljunk a halott íróktól, és dolgozzunk az olvasóért.
6. Volt e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások esteleg történet jutnak eszébe az országról?
Igen. Kamaszkoromban többször nyaraltunk a tengerparton, még a szüleimmel, aztán a 80-as években a barátnőmmel egy illegális nudista strandon (szörnyen leégtünk azokon a helyeken, ahol korábban fürdőruha volt). Az utóbbi években pedig irodalmi rendezvényeken Szófiában és Russzében.
Nagyon szeretem Bulgáriát. Egyrészt a természet, a hegyek és a tenger miatt, másrészt a kultúra, az építészet, a történelem miatt. A két fiam balkáni zenét is játszik -- a bolgár folkzenében pedig már ott van a Kelet vad kiszámíthatatlansága, és otthonossága.
És a nosztalgia -- az iránt, amit nem Bugáriában éltem meg, hanem a gyerekkoromban itthon. Bulgária érintetlenebb maradt. Legutóbb Russzében bementem egy általános iskola nyitott kapuján, végignéztem a folyosón és a sportpályán -- ez volt a gyerekkorom.
