1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Első múzeumlátogatásom alkalmával döbbentem rá, hogy a festészetre hivatásként is lehet tekinteni, és persze akkor azonnal el is határoztam, hogy én is festő leszek. Ez hároméves koromban történt. Hogy ezt, legalább ha megközelítőleg is, de mennyi idő alatt sikerült megvalósítani, az egy másik kérdés, mindenesetre elég sokáig tartott… Ha újrakezdhetném, természetesen máshogy csinálnám, kinek is lenne kedve még egyszer mindenhez ugyanúgy, miközben annyi minden felfedeznivaló, megoldandó probléma van még a világon.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Számomra teljesen semleges fogalom a büszkeség. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon tudok örülni néha. Olyankor, amikor az aktuális művem összeáll és működik is, amikor már nem kellek hozzá én, hanem önmagát artikulálja.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Végzem a munkámat, gondolkodom, beszélgetek másokkal, foglalkozom a családommal, tájékozódok a világról, mozgok, rohangálok.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Amikor tanárként dolgoztam, akkor kizárólag a szabadidőmben tudtam a festészettel foglalkozni, vázlatokat készíteni, tervezni, fabrikálni, festeni, illetve plakátokat, meghívókat készíteni, kiállításokat szervezni, rendezni, vagy a rendezésbe besegíteni, többnyire a Három Hét Galériában, és néha jutott még egy kis szusszanás arra is, hogy részt vegyek a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület munkájában. A legtöbb festő számára a szabadideje az, amiben a hivatásával tud foglalkozni, ha marad rá energiája, és bírja még a családja, ha van egyáltalán. Erről a problémáról végtelen mennyiségű történet szól. Nálam ez néhány hónapja kicsit megváltozott, ebben nagyon szerencsés vagyok, hogy most már a munkám lehet a hivatásom.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Nem vagyok benne biztos, hogy a tanácsomra lennének szorulva a pályatársak, mert az alkotói magatartás, gondolkodás nagyon sokféle lehet, és sokféleképpen válhat eredményessé. Ha lenne egyáltalán ilyen igény, akkor többet érhet egy-egy beszélgetés, olyankor megjelennek külső szempontok is, ez segítheti az önreflexiót. Egy művel kapcsolatban mindig lényeges tudatosítani, hogy mi az, és miért csináltuk, és ha tényleg az az oka és célja, ami, akkor biztosan mindent a lehető legjobban csináltunk-e… A dolog nehézségét inkább a szélesebb összefüggések, tágabb valóság, az abban képviselt preferenciák, arányok, idő, akarat, ambíció adják, amik végső soron magára az alkotásra is vissza fognak hatni… Remélem, hogy a fiatal alkotók is megtalálják az örömöt az alkotásban.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Egyszer jártam Bulgáriában, 2012-ben részt vettem Georgi Dimitrov által szervezett Orthogonal-on Szófiában. Ez egy kiállítással egybekötött nemzetközi konkrét művészeti konferencia, a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező résztvevőkkel vagy alkotásokkal, és olyan olyan egyedülálló, hogy fél Európában a párját ritkítja.
