„Nem lángolok fáklyaként, de fénylek,/ bár gyertyaként, gyertyaként…”
(Részlet. Az eredeti beszéd teljes változata bolgár nyelven ITT érhető el.)
"Terheld meg magad, hogy megkönnyebbülj " –Ivanka Pavlova aforizmájára belém vésődött, mert tökéletesen kifejezi lényét. Minden versében ott vannak fájdalmaink és félelmeink, amelyek az övéi is.
A szamokovi születésű Ivanka Pavlova bolgár szakon végzett, dolgozott szerkesztőként, értékes éveket töltött a nemes tanári pályáján, a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem magyar szakán. Műfordítói tevékenysége felbecsülhetetlen része munkásságának.
Magyarország iránti érdeklődését és szeretetét édesapájától örökölte, aki cári tiszt volt a Honvédő Háborúban. Még egyetemi évei alatt lefordította József Attila Tiszta szívvel című versét. A szófiai Magyar Kulturális Intézetet pedig második otthona. Szívének kedves magyar költők, köztük Arany János, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Juhász Ferenc, Szabó Lőrinc „honfitársainkká” lettek azáltal, hogy érzelmeik és küzdelmeik – a költőnő lenyűgöző interpretációjának köszönhetően – a sajátjainkká is váltak.
„Leginkább a lelki irodalom vonz, amiben választ keresek az engem foglalkoztató kérdéseimre. Hiszem, hogy nincs szó válságról, inkább egyfajta bölcsességről, amit akár alázatnak is hívhatunk, egy csendes belső beszélgetés magammal és Istennel”- vallja a költőnő egy interjújában Emil Baszatnak.
Ivanka Pavlovában megvan a felfedezés képessége: a természetben és emberi lélekben rejlő „misztikus szépség varázsának” feltárása; folyamatosan kérdezi önmagát: „hogy másnak örülünk, képes-e erre szívünk”. (Idézet Összeférhetetlenség c. verséből.)”
Ivánka Pavlova kortárs költő és műfordító, a bolgár irodalmi élet elismert személyisége. 13 évig dolgozott külső munkatársként a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem, Klasszika- és Újfilológiák kara, Klasszika Filológia Tanszék, Magyar szakán. Rendszeresen ír ismertető cikkeket a magyar költőkről bolgár irodalmi folyóiratokban (pl: Szeptemvri, Plamak, Szavremennik, Otecsesztvo), és szerepel a Bolgár Nemzeti Rádió kulturális műsoraiban, amely során népszerűsíti a magyar írókat, költőket.
Nyolc önálló verses kötete jelent meg: A szívem kertjei (Lice kiadó, 1993), Az igen és a nem között (Sztigmati kiadó, 2006), Érem a hallgatásban (Ergo kiadó, 2016), Mezítlábas parázsban járok (Blagoevgrad, Lingeja kiadó, 2016), A világ egy harmatcseppben, haiku-versеk (ArtGraf kiadó, 2016), Menet az ezüst ösvényen (Iztok-Zapad kiadó, 2017), A pillanat ajándékai, haiku-versek(ArtGraf kiadó, 2018), És felejtésre ítéltelek, (ArtGraf kiadó, 2019). Emellett hét saját verses gyermekkönyv szerzője, valamint egy prózai kötete is megjelent Fények és árnyék címmel (ArtGraf kiadó, 2019).
Magyar és orosz nyelvről készültek műfordításai. Magyar versfordításainak legnagyobb része különböző antológiákban jelent meg, a teljességre való törekvés nélkül: Petőfi Sándor: Líra /A világirodalom klasszikusai sorozat/ (Narodna kuatura kiadó, 1986); A magyar irodalom körképe (Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem kiadó, 1995); Szabó Lőrinc: Tücsökzene (Sztigmati kiadó és MKI közös kiadványa, 2000); Zöld kutya miákol /Magyar költők gyermekek számára/ (Gutenberg kiadó, 2005); versfordítások Csóori Sándor: Jó reggelt, világ! című bolgárul megjelent könyvében; Színes tinták /magyar verses antológia/ (Sztigmati kiadó, 2005).
Több gyermekkönyvet is lefordított, Csukás István: Kemény kalap és krumpli orr c. művét (Otecsesztvo kiadó, 1989), a kis póni kalandjait, Szellő és barátai könyveket (Fjut kiadó, 2017), valamint Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe c. művét (Fjut kiadó, 2010). (Az utóbbi a nagy érdeklődésre való tekintettel 2010-ben újra megjelentette a Fjut kiadó, valamint megtekinthető és hallgatható a Youtube-csatornánkon, a Fordítók felolvasnak! sorozatunkban: https://www.youtube.com
A Bulgáriai Fordítók Szövetségének és a Bolgár Haiku Szövetség tagja.
Érdemei elismeréséül 2021-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetését.