Nyolcvanöt éves korában meghalt Törőcsik Mari. A háromszoros Kossuth-díjas, számos szakmai elismeréssel kitüntetett, egészen 2017-ig aktív színésznő egy hónapja került kórházba.
Törőcsik Mari pályafutása 1955-ben, a Körhinta című Fábri Zoltán-filmmel kezdődött. A színésznőnek valóban sorsfordító volt a mindössze húszévesen megkapott Körhinta-főszerep. A filmet csak 1956-ban mutatták be Cannes-ben, és nyomban Arany Pálmára is jelölték.
Törőcsik Marinak ekkortól elképesztő tempóban lódult meg a karrierje: 1957−60 között 12 filmjét mutatták be, ő volt, szintén Fábri rendezésében az Édes Anna címszereplője, a Szent Péter esernyőjének Bélyi Veronikája, és ő játszotta Bellát a Légy jó mindhalálig 1960-as filmfeldolgozásában. Mindezt úgy érte el, hogy 1958-ig még tanult, 1954-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, kezdetben operett szakon. A folyamatos forgatások miatt a főiskolán elég sokat mulasztott.
A diplomaosztó ünnepsége idején hiányzott még három vizsgája, így diploma helyett csak egy szál virágot kapott a főigazgatótól.
A főiskola kezdetén még a Törőcsik Mariann nevet használta, különböző legendák vannak arról, hogy az 1950-es évek második felében kinek a tanácsára és miért vette fel a Mari keresztnevet.
Törőcsik elmesélése szerint a Liliomfi és a Körhinta sikeressége után „morgott Fábri Zoltán rendező”, hogy „mindkét vezetéknévben cs szerepel, ráadásul mindkettő Mariann”. Erre válaszul Törőcsik azt mondta, a vezetéknevéhez ragaszkodik, mire Hegyi Barna, az operatőr a színésznő elmesélése szerint úgy szólt, „Tudod, hogy kéne téged hívni? Átok Marinak. Tényleg, ha Jászainak jó volt a Mari, legyen az jó neked is! Legyél Törőcsik Mari.”
Így született meg Törőcsik Mari, aki a főiskola befejezése után egyből a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, még diploma nélkül.
A Körhinta cannes-i bemutatójának köszönhetően már első filmfőszerepéről írtak külföldi lapok is.

Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta című film híres jelenetében – Fotó: Cannes Film Festival
A színházi karrierje változatosan alakult a Nemzetihez való 2002-es visszatérése előtt. 1979–80-ban a győri Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője volt, majd 1980-tól tíz évig a Mafilm színtársulatának volt tagja. 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott – egyik emlékezetes alakítása itt a Száz év magány volt −, amit a Művész Színház követett, majd a Thália Színház igazgatója volt. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.
Az első súlyos rosszulléte 2008-ban volt, egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. Ezután 2017-ben nagyjából egy évig kezelték a szombathelyi Markusovszky kórházban a legyengült állapota miatt.
A 2008-as összeomlása után napokig küzdöttek az életéért, és nemcsak sikerült megmenteni, de utána tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége is visszatért, a 2009-es Filmszemle megnyitóján már ő mondott beszédet.
„A legszebb halálból jöttem vissza. A legszebb, mert észre sem vettem. Félek a haláltól, félek a szenvedéstől, és most azt gyanítom, másfajta halál vár még rám” – mondta a 2008-as rosszullétéről a már említett 2009-es Jelenkor-interjúban. Hogy azt gyanította-e, hogy ez a másfajta halál még tizenkét évig fog rá várni, már sosem tudjuk meg.
Forrás: https://telex.hu

Törőcsik Mari színművész átveszi a Nemzet Művésze díjat Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől és Fekete Györgytől, a Magyar Művészeti Akadémia elnökétől a Pesti Vigadó dísztermében, 2014. november 17-én. Fotó: Kovács Attila
Törőcsik Marit a bolgár nézők az alábbi filmekből ismerhetik: Aurora Borealis - Éjszaki fény (2017), Swing (2014), A fény ösvényei (2005), Egy hét Pesten és Budán (2003), A napfény íze (1999), A részleg (1995), Napló apámnak, anyámnak (1990), Szamárköhögés (1987), Szerelmem, Elektra (1974), Szerelem (1971), Utazás a koponyám körül (1970), A Pál utcai fiúk (1969), Csend és kiáltás (1967), Pacsirta (1963), Édes Anna (1958), Körhinta (1956).

Tóth Ildikó és Törőcsik Mari az Aurora Borealis – Északi fény című film egyik jelenetében – Fotó: Vertigo Média