2021. január 1-jén hunyt el Móger Ildikó (1954-2021) táncművész, koreográfus, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója (2008-2009).
Móger Ildikó 1954. augusztus 12-én született Budapesten. 1974-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola táncművész szakán, 1973-79 között Kölnben, a Nyári Táncakadémián képezte magát tovább.
Előbb a Pécsi Balettnél táncos-koreográfusként, majd a Várszínházban és a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozott koreográfusként. Tizenöt éven át tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskola zenemesterség- és tánctanárként. 1983-1985 között a kecskeméti Katona József Színház koreográfusa volt. 1983-ban a Magyar Táncművészeti Főiskola mesterszakát is elvégezte; táncpedagógusi diplomát szerzett. 1994-1996 között az Actor Stúdió vezető oktatójaként dolgozott. 1997-től a Duna Televízió szerkesztő-riportereként láthatták a tévénézők, 2006-ban a TV2 Megatánc című műsorának balettmestere volt.
2003-2004 között a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola és Gimnázium néptánc pedagógusa volt. 2007-től a Más-Képp Tehetséges gyermekekért Alapítványi Iskola mozgás és tánctanára. 2008-tól másfél évig a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt.
fotó: Eifert János
Részlet Móger Ildikó köszöntőjéből a Szófiai Magyar Kulturális Intézet alapításának 70. évfordulója alkalmából:
2008 augusztusában érkeztem Szófiába.
Úgy éreztem, haza jöttem, hisz' édesanyám révén bolgár is vagyok.
Tele voltam tervekkel, ötletekkel és csak remélni tudom, hogy ezeket messzemenően valóra is tudtam váltani. Jó szívvel emlékszem a nyitó kiállításra, mely Zsitva Tibor, a neves épületfotós nevéhez kötődik. A szinte életre kelt bábok térbe helyezésére vagy a monumentális mozaikok bemutatására. A Four Bones fúvósai, akik szófiai fellépésüket követően meghívást kaptak a Nemzetközi Bánszkói Jazz Fesztiválra. Az amatőrnek gondolt, de a színpadon vérprofi néptánc együttes is színt vitt az intézet életébe. Nem is beszélve a Snétberger trió sikerére a Nemzeti Kultúrpalotában! No, és a Rajkó zenekar szereplése az Ivan Vazov Nemzeti Színházban! Álló helyekért folyt a harc az előtérben. Külön kiemelném a Tánc a fotó művészetben című projektünket, amelynek a volt cári palotában működő Nemzeti Galéria adott otthont.
Többek közt ezek az én szép és kellemes emlékeim abból a röpke másfél évből amit vezetőként itt tölthettem.
Talán, ha egy ostoba baleset véget nem vet pályafutásomnak, több minden is létre jöhetett volna.