Dr. Szondi Györgyöt a mai napon, 2021. június 30-án, 11:00 órakkor az Új Bolgár Egyetem díszdoktorává avatták ünnepélyes keretek között.
A kitüntetést Plamen Doynov, az Új Bolgár Egyetem rektora adta át; a laudációt doc. dr. Maurice Fadel, a Új bolgár irodalom tanszékének vezetője ismertette.
Szondi György 1946. március 15-én született, az osztrák, Feffernitz nevű faluban. Pécsett végezte középiskolai tanulmányait, érettségi után dolgozott uránbányászként, újságkihordóként, könyvtárosként. Budapesten végezte el az egyetemet, bolgár filológusként diplomázott. 1975-től az Országos Idegennyelvű Könyvtár volt a folyamatos munkahelye, 2007-ben főtanácsosként vonult nyugdíjba. Mindeközben 1975-től 1979-ig a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetemen magyar lektor, majd 1980-1981-ig és 2004-2009-ig ugyanitt a magyar szak vendégtanára. 1980-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadó bolgár irodalomért felelős teljes jogú szerződéses szerkesztője. 1981 és 1984 között az MTA aspiránsa Szófiában. 1984-ben védi meg kandidátusi disszertációját, bolgár nyelven. 1999-től 2004-ig a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója és a Magyar Nagykövetség kulturális tanácsosa. 2004 és 2009 között a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem vendégdocense. A Bolgár Írók Szövetségének és a Bolgár Tolmácsok Szövetségének a tiszteletbeli tagja. 2014-ig a budapesti Hemus kulturális és közéleti kétnyelvű folyóirat, valamint a "Nyelv és Irodalom" folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia közösségének tagja. 1980-1999 között a bolgár irodalomi rovat főszerkesztője volt a budapesti Európa Kiadóban. 1994 és 1999 között a POLISZ folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője, 1999-től 2003-ig a Masszi Kiadó ügyvezetője, 1999-től a Napút főszerkesztője, 2003-tól 2016-ig a Napkút Kiadó igazgatója, 2016-tól a naputonline.hu főszerkesztője. 2003 óta a Cedrus Alapítvány elnöke.
1984-ben "A bolgár és a magyar igék összehasonlító elemzése" témában védte meg doktori disszertációját Szófiában.
Művei: Magyar nyelvkönyv bolgárok számára (társszerzőségben, Szófia, 1982), Magyar-bolgár társalgási szótár (társszerzőségben, Szófia, 1984), Értem, értem, értem? (versek, Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1994), Pripada diagonalat (Alél az átló) (versek, Szófia, 1992), Za ek vam (versek, Szófia, 1996), Kétszáz új és folytólagos cikket írt bolgár írókról és irodalomkritikusokról. Több mint 12 ezer oldal prózát, 20 ezer verset fordított bolgár nyelvről (önálló könyvek sorozatából), közel 400 szerzőtől fordított; bolgárul (társfordítóként) háromezer vers, két dráma; több mint ötszáz publikációnak a társszerzője (magyar és bolgár nyelven). Közel három tucat antológia összeállításában vett részt Magyországon és Bulgáriában. Műfordításainak gyűjteménye, a Vándorvirágok (Napkút Kiadó, 2010), Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében magyarul (Napkút Kiadó, 2010), Magoncok és morzsák. Bolgár apró írások 168 bolgár szerzőtől (Napkút Kiadó, 2006).
Díjak, elismerések: 1300 Éves Bulgária Díj (1981), Cirill és Metód Érdemrend (1985), Bolgár Tudományos Akadémia Marin Drinov Díja (2001), Veliko Tirnovó-i Szent Cirill és Szent Metód Egyetem díszdoktora (2002), Bolgár Fordítószövetség Sztojan Bakardzsiev Díja (2003), Bolgár Oktatási Minisztérium Otec Paiszij Érdemérme (2006), Bolgár Nemzeti Rádió Arany Ébresztő Díja (2007), Arany Évszázad Díj (2015), Jean Monnet emlékérem (2015), József Attila-díj (2015) és további 14 - bolgár - miniszteri, média- és egyéb (beleértve a kisebbségi) kitüntetést és érdemrendet tudhat magáénak. Magyarországon öt díjat vehetett át az a 1980-as években alkotott gyűjtemények fordításáért. (Emilijan Sztanev: "Az Antikrisztus", Ljuben Petkov: "Zöld Keresztek", Zaharij Stojanov: "Egy nemzet mámora", Aleko Konsztantinov: "Hihetetlen történetek egy mai bolgárról: Baj Ganjo", "Régi idők bolgárai. A bolgár újjászületés prózája”(antológia).
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2021).
