Akszakov u. 16.
Találkozó és beszélgetés Marin Georgiev íróval Utassy József életéről és munkásságáról
Utassy József (1941. március 23. – 2010. augusztus 27.) költő és műfordító, tehetségét a Kilencek költőcsoport tagjaként is megmutatta (’60-as évek vége).
Az észak-magyarországi Ózdon született, szülei korai halála következtében kisgyermekkorában elárvult. Egerben tanult, majd főiskolai tanulmányait az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végezte. Nevelőtanárként dolgozott, 1972-től kezdve pedig szabadfoglalkozású íróként működött.
Már első versei nagy visszhangra tettek szert, antológiaként hozta őket nyilvánosságra Elérhetetlen föld címen (1969) és ezzel a költészet egy új fejezetét nyitotta meg. Első önálló verseskötete, a Tüzem, lobogóm! (1969) – akárcsak az antológia – komoly sikert aratott a fiatalok körében. Második kötetével, amely a Csillagok árvája (1977) címet viseli, helyet szerez magának a magyar költők élvonalában. Ezeket több tucat verseskötet követi, amelyek egy olyan líraiság képviselőjeként mutatják be, amely éppúgy tárgyilagos (egyszerűségével és könnyedségével feltűnő), mint lélektani (az absztrakció felé hajló).
Utassy különleges stílusú, modern költőként Petőfi költői modelljét követve, Ady Endre és József Attila stilisztikája által befolyásolva építi fel a világegyetemről és az emberről alkotott világképét.
A bolgár próza kiemelkedő fordítója.
Művei közül bolgár nyelven a Csillagok árvája (2000) és a 33 Vers (2000) c. verseskötetek jelentek meg.
(Jonka Najdenova, A magyar irodalom panorámája)
Értesítünk minden kedves magyar kultúra iránt érdeklődőt, hogy a 2021.10.19-én érvénybe lépett vírushelyzettel kapcsolatos óvintézkedések szerint minden a szófiai Liszt Intézetben zajló rendezvényeken csak és kizárólag digitális zöldigazolvány meglétével lehetséges a részvétel!
Köszönjük a szíves megértésüket!