Villáminterjú Kézdy Lucával

null

1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?

A pályaválasztásom igencsak kanyargós, több lépcsős, de végül is valószínűleg törvényszerű volt. Gyerekként kezdtem a zenével foglalkozni, klasszikus képzésben vettem részt, és a környezetem – család, tanárok, és kb. mindenki aki ismert – biztos volt abban, hogy ezen a vonalon fogok továbbtanulni. Ez nem így lett. Akkori értelmezésem szerint letettem arról, hogy valaha zenész legyek, láttam ugyanis magam előtt az egymást követő lépéseket, iskolákat, és kíváncsibb voltam annál, hogy egyszerűen végigmenjek ezeken. Állatorvos, vagy etológus szerettem volna lenni. A gimnázium második felében vettem elő újra a hegedűmet, és az egyik osztálytársammal - aki gitározott és egyszerű kedves dalokat írt – kezdtünk közösen összerakni dolgokat. Elképesztően jó érzés volt, hogy senki sem mondja meg, hogy mit és hogyan játsszak, ekkor szerettem meg igazán a zenét, ami egy óriási játszótérré változott számomra. Innentől már soha nem tettem le a hangszert, hanem lépésről lépésre egyre erősebb viszonyunk lett. A gimnázium után az ELTE BTK esztétika és filozófia szakjain tanultam tovább, a hegedűm mindig velem volt, és nagyon hamar lett egy kis akusztikus bölcsész triónk. Sokat koncerteztünk is, emiatt úgy gondoltam, hogy szeretnék jazzt és improvizációt tanulni, több jazz zenésztől tanultam ezt követően. Ahogy telt az idő, egyre világosabbá vált számomra, hogy a zene számomra az anyanyelv, a legpontosabb kommunikációs eszköz, itt tudom legkönnyedébben és leginkább akadálymentesen átengedni a bennem lévő energiát és információkat.

Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés vagyok amiatt, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, de mint mondtam, elég kíváncsi is vagyok. Ha lenne B verzió, lehet, hogy inkább etológus lennék, vagy festő. Aztán ki tudja, lehetséges, hogy akkor is visszakanyarodnék egy idő után a saját utamon megtalált zenéhez.

Kézdy Luca képe

Kézdy Luca képe

2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?

Valamilyen oknál fogva egész fiatal koromtól kezdve nem nagyon éreztem büszkeséget. Ha valami sikerült, vagy valami nagyon jó dolog történt velem, általában kirobbanó örömöt és hálát éreztem és érzek többnyire a mai napig. Leginkább annak örülök utólag, hogy voltam annyira bátor, hogy miután megtaláltam, kövessem a saját iránytűmet, és merjek bízni magamban. Ennek az elég kanyargós és hosszú útnak egy kiemelkedő pillanata volt a triómmal játszani a Zeneakadémián, vagy Chris Potterrel duóban játszani New Yorkban.

3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?

Ezen a kérdésen elég sokáig gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem nagyon van átlagos napom, mindig az aktuális projekttel, munkával foglalkozom. Ez lehet koncertre készülés, gyakorlás itthon, próba valamelyik zenekarral, zenésszel, akivel dolgozom, elég sok utazás főleg belföldön, de külföldön is a koncertek, illetve egyéb zenei eseményeken való részvétel miatt. Nagyon sokat ülök a számítógépem előtt, egyrészt szervezni és menedzselni a saját dolgaimat, másrészt dolgozom egy management cégnek, ahol egy jazzversenyt, és külföldi koncerteket szervezek fiatal magyar jazz zenekarok számára, mindez összességében nagyon sok munkával jár, az időbeosztásomat pedig mindig az aktuális feladat határozza meg.

Kézdy Luca képe

Kézdy Luca képe

4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?

Az elmúlt tizenöt évre a természetben való futás és fotózás volt a jellemző. Kint voltam és mozogtam, télen, nyáron +35 és -15 fokban is, és közben a telefonommal megörökítettem a kint látott és tapasztalt szépségeket. Kint tisztult ki az agyam és kapott energiát a testem. Itt is kíváncsi voltam a határaimra, lefutottam kétszer a Budapest Maratont, és két fotókiállításom is volt. Érdekes módon az utóbbi évben nem vágyom ennyi mozgásra, ezeket az energiáimat most valószínűleg másba teszem bele. Először egy kicsit zavart a dolog, de rájöttem, hogy hagynom kell magam változni, hiszen valójában egy folyamatos átmenetben vagyunk mindannyian. Az utóbbi két évben elkezdtem festeni, még a kovid alatt, amikor nem lehetett sehová menni, sem koncertezni - fiatal felnőtt koromig sokat rajzoltam és festettem is, de aztán a zene ezt az irányt is beelőzte – és nagyon beleszerettem. Azóta is festek, ha időm engedi, sajnos jóval kevesebb van erre, mint amennyi jólesne. Egészen más tudatállapot és alkotási folyamat, mint a zenélés. Nem kell kihoznom magamból és a pillanatból a száz százalékot, hanem teljes nyugalomban bele lehet merülni az anyaggal való játékba, ami nagyon jó érzés.

Kézdy Luca képe

Kézdy Luca képe

5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?

Talán hogy azzal foglalkozzanak, amit valóban szeretnek, örüljenek a meglévő tudásuknak, de mindig akarjanak többet tudni, legyenek őszinték magukkal szemben, figyeljék és keressék meg a saját hangjukat, és ne másokra akarjanak hasonlítani.

6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?

Ez lesz az első alkalom, hogy Bulgáriában járok, nagy örömmel és kíváncsisággal várom.