1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Tizenhárom éves voltam, amikor elkezdtem intenzíven látni egy képet, olyan volt, mint egyfajta éber álom, filmszerűen tiszta, nem hagyott szabadulni. Folyton ezen gondolkoztam, egyre tisztábban és tisztábban láttam, végül megpróbáltam leírni. Egy rövid novella lett belőle, arról, hogy valaki megöl egy mindenható, istenszerű diktátor figurát. Katartikus élmény volt az a délután, onnan kezdve tudtam: egész életemben ezt fogom csinálni. De még tizenhat év kellett hozzá, hogy megjelenjen az első regényem, A pusztítás könyve, amiben aztán végleg megtalálta a helyét az eredeti kép: kilőtt töltényhüvelyek hullanak az avarra.
Ha újra kezdhetném, ugyanezt és ugyanígy csinálnám. Semmit sem bántam meg.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Mindig arra, hogy sikerül befejezni a következő mondatot, és persze arra is, hogy a világon szinte mindenütt olvashatóak a regényeim.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Ideális esetben úgy, hogy felkelek, elmegyek futni, hazajövök, hajtogatok egyet a kenyértésztán, kávézunk, leülök írni, ebédet főzünk, megsütöm a kenyeret, ebédelünk, délután az ügyeimet intézem vagy írok, este néha filmet nézünk vagy elmegyünk valahova, lefekvés előtt összekeverem a kovászt a liszttel, a vízzel és a sóval, hogy másnap is süthessek kenyeret.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Főzni szoktam, perfekcionistán és szenvedélyesen. Nagyon szeretek számítógépeket szerelni és úszni. Meleg vízben fekve olvasni, ha lehet, akkor a szabd ég alatt. Függőágyban fekve nézni az eget.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
A lehető legkényelmesebb székben dolgozzanak, mert egy regény mellett sokat kell ülni. Tanulják meg megszokni a magányt. A honlapomon - dragomangyorgy.com - vannak pontokba szedett tanácsaim is, kezdő íróknak és regényíróknak.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Csak egyszer Szófiában, a Máglya megjelenésekor. Kevéssel karács előtt volt, nagyokat sétáltam a városban, figyeltem a sakkozókat a padokon, nem álltam meg, hogy ne vegyek egyfolytában mandulát és mogyorót a boltokban, a zsebem is folyton tele volt forró gesztenyével.
Dragomán György