1920. november 15-én született Vásárhelyi Vera (1920-2000), író, újságíró.
1946-ban családjával elmenekült Magyarországról és Rómában telepedett le, ahol 1951-től huszonöt éven át dolgozott a Katolikus Szemle szerkesztőségében, Békés Gellért, író és teológus főszerkesztő állandó munkatársaként. Emellett az olasz rádió magyar nyelvű szerkesztőségében is munkát kapott. Dolgozott ezenkívül a Szivárvány, Új Hungária, Krónika, Nemzetőr, Irodalmi Újság, Új Látóhatár című emigráns magyar lapoknak. Elbeszéléseket, irodalmi cikkeket, kritikákat írt.
1962-ben Rómában jelent meg a Katolikus Szemle kiadásában a „Keserű babér” c. novelláskötete, 1974-ben szintén Rómában a „Fondor magány” c. novelláskötete (magánkiadásban), 1978 - ban az Újváry Griff kiadásában Münchenben a „Fogyó holnapok” c. novelláskötete, majd 1988-ban Rómában magánkiadásban a legnagyobb közönségsikert hozó, „Skorpió hava” c. önéletrajzi írása, a gyermekkoráról. 1978-ban Sík Sándor irodalmi díjban részesült a „Fondor magány” c. novelláskötetéért, különös tekintettel a Bettina c. elbeszélésért. Az 1990-es évek közepén magánkiadásban még két írását jelentette meg: „Olvadó jég kezemben az idő”; „Naplótöredékek olaszországi életünkről” (Róma, 1995), valamint a „Csupán az emlék maradandó. Gondolatok Rónay György: A kert című verseskötetének olvasásakor” (Róma, 1996).
A Katolikus Szemlében harmincnál több recenziója jelent meg, Alexander Lénárt, Ferdinándy György, Rónay György, Márai Sándor, Vadnay Zsuzsa, Saáry Éva, Tollas Tibor, stb. műveiről. Széleskörű levelezést folytatott, a nyugati magyar irodalom legkiválóbbjait barátjának tekinthette (Saáry Éva, Szabó Ferenc, Tollas Tibor, Vadnay Zsuzsa, Tűz Tamás, Csíky Ágnes Mária, Kabdebó Tamás, Vándor Györgyi, Fáy Ferenc, Cs.Szabó László stb.)
Szoros baráti viszonyban volt Triznya Mátyással (akinél festeni tanult) illetve feleségével, Szőnyi Zsuzsával. Férjével rendszeresen részt vett a nevezetes római Triznya „kocsma” rendezvényein. 1995-ben tértek vissza Magyarországra.