83 éves volna Tandori Dezső (1938 –2019) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nat Roid álnéven krimit, Hc. G. S. Solenard néven pedig fantasztikus regényt írt.[4][5]
Tisztviselőcsaládban született. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, 1957-ben érettségizett, a budapesti bölcsészkaron szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként működik. Felesége Tandori Ágnes (1942–2020), szintén író és műfordító volt.
Fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy Ágnesnek írói-baráti körébe (Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal és másokkal volt szoros kapcsolatban). E kör filozófiai tájékozódása, ízlése és erkölcsi tartása nagy hatással volt írói pályakezdésére. Az irodalompolitikától tudatosan távol tartotta magát, „remeteélete” a hetvenes-nyolcvanas években legendássá vált. Budai lakásában 1977-től kezdve madárneveléssel foglalkozik, ami műveinek témavilágát is nagy mértékben befolyásolja. Kikapcsolódásként képzőművészeti tevékenységet is folytat; grafikái többnyire nyelvi leleményekre épülnek.
A kilencvenes években horizontja kitágult, utazni kezdett, ellátogatott Bécsbe, Párizsba, Londonba (itteni élményeiről dokumentumfilm is készült Londoni Tandori címmel), Koppenhágába és a bejárta Németország nagyvárosait is. Ebben a korszakában főleg a nyugati lóversenypályákon átélt élményeit dolgozta fel. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
2019. február 13-án hunyt el, március 5-én, a Fiumei Úti Sírkert művészparcellájában helyezték végső nyugalomra, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Faludy György sírjához közel.