ROMA VISIVA 2021 – Elfeledett tehetséges képzőművésznők nyomában
Elfeledett, nem méltóan ünnepelt vagy kutatott és még feltörekvő női tehetségek a XIX. századtól napjainkig. Ők lesznek a 2021-es Roma Visiva kiállítás főszereplői, mind kiemelkedő képzőművészek, akik szoros kapcsolatban álltak és állnak az Örök várossal és annak történelmével. A kiállítás a római Casa del Cinemában szeptember 8. és 10. között lesz látogatható.
Szeptember 10-én, pénteken 16:30-kor egy magyar vonatkozású esemény is várja az érdeklődőket, a Lidia Giusto által szervezett Római portrék Klein Gitta fényképész szemével című kiállítás. A magyar fotográfusnő az 1930-40-es évek derekán nyitotta meg műhelyét a római Piazza del Popolo közelében. A kor legfontosabb személyiségeit örökítette meg, többek között XII. Piusz pápáról, Benito Mussoliniről és Margherita Sarfattiról, a Nemzeti Fasiszta Párt prominens tanácsadójáról is készített fényképeket.
További információkért, kérjük, kattintson ide.
Klein Gitta (Szatmárnémeti, 1899. szeptember 20. – Haifa, 1972. január 18.) magyar származású olasz fotográfusnő.
Feltehetőleg szegény zsidó családból származott. 1924-ben Firenzébe látogatott, majd elhatározta, hogy Olaszországban marad és fotósnak áll. Bizonyára a születési helye közelében fekvő Nagykároly után felvette a „Carell” művésznevet, ezáltal némi nemesi hangzást keltve saját nevével ellentétben. Fiesoléban tett látogatása után megismerkedett Vedres Márk szobrászművésszel, aki bemutatta őt az olasz arisztokrácia fontos alakjainak. Műtermében olyan prominens személyiségek fordultak meg, mint Cesare Pavese író vagy Anna Volpi di Misurata grófnő. Amellett, hogy III. Viktor Emánuel olasz király udvari fényképésze volt, készített portrét Benito Mussoliniről, Filippo Tommaso Marinettiről, pápákról és püspökökről is. Rendszeres megrendelői közé tartozott például Walt Disney, Horthy Miklósné és Korda Sándor.
Művészetének jellegzetes technikája volt a retusálás, és arra is különös hangsúlyt fektetett, hogy minél alaposabban megismerje modelljeit. Portréit kizárólag műtermében készítette.
A faji törvények kihirdetése után zsidó származásának ellenére sem üldözték vagy deportálták, de nevét cenzúrázták. A második világháború éveit Róma és Milánó között ingázva töltötte. A hatvanas években elhagyta Olaszországot, a nagyjából ötvenezer negatívból álló gyűjteményét a 70-es években felvásárolták, majd kiállítást rendeztek belőle Rómában és Milánóban.
Munkássága végéhez betegsége, illetve a felgyorsult modern világból való kiábrándultsága vezetett: „már régen nem dolgozok, nagyon régen. Nem tudok dolgozni. Manapság az embereknek már nincs lelkük. Én viszont csak a lelket tudom fényképezni” – nyilatkozta. 1972-ben Izraelben hunyt el.