2020 júliusában Trentóban két szegedi kutató, Kasza Péter és Petneházi Gábor Brutus művének egy szinte teljesen ép, kétezer oldalas, autográf kéziratára bukkant, amely alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a műről és Brutus történetírói működéséről eddig tudni lehetett. A szenzációs kézirat felfedezése általában is rávilágított a humanista historiográfia feldolgozatlanságára, amely hiányt orvosolandó a két szakember idén márciustól a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében nyert alkalmazást. Feladatuk Brutus munkája mellett általában a 16–17. századi, elfeledett, kéziratban maradt és/vagy kritikai kiadást nélkülöző, Magyarország történetét feldolgozó történeti műveknek az új szempontú feldolgozása, a kiadási munkálatok előkészítése és koordinálása lesz, további pályázati források bevonásával. A trentói lelet jelentőségét nehéz túlbecsülni: a kézirat ugyanis nem csupán a szerző autográf korrekcióit tartalmazza, s eképpen Brutus alkotói módszeréről szolgáltat unikális információkat, de későbbi használói is rajta hagyták a kézjegyüket. Ezek alapján a történeti művek létrejöttében fontos szerepet játszó politikai, értelmiségi elitről, és az általuk működtetett kéziratos nyilvánosságról nyerhetőek fontos adatok. Magyarország római nagykövetségének hathatós támogatásával sikerült elérni, hogy a trentói érseki könyvtár vállalta a kézirat digitalizálását, valamint hozzájárult ahhoz, hogy kiállítás céljából pár hónapra Magyarországra kerüljön a felbecsülhetetlen tudományos értékkel bíró két kéziratos kötet.