Lotz Károlyra emlékezünk

188 éve, 1833. december 16-án született Lotz Károly (1833- 1904) német származású magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselője.

Wilhelm Christian Lotz és Antonia Höfflick nyolcadik gyermekeként született Bad Homburg vor der Höhe nevű településen Hessen tartományban. Apja  halála után a család 1842 nyarán visszatért Magyarországra, és Vácott éltek.  Gimnáziumi tanulmányait váci piarista gimnáziumban, majd a budai piarista gimnáziumban folytatta, végül  a pesti piarista gimnáziumban végezte. Később Marastoni Jakab festőiskolájába járt, zenésznek készült, és szobrászati tanulmányokat is folytatott. A szabadságharc eseményeit helyszín és esemény tekintetében pontos akvarelleken rögzítette. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait.

1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon fest, az évtized közepétől ismertté válik. 1868-ban jelenik meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.

1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjével tüntetik ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.

Több utat tett Németországban, egy ideig Salzburgban tartózkodott. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította, s 1904. október 15-én a Műcsarnokban ravatalozták fel.