135 évvel ezelőtt hunyt el Liszt Ferenc (1811-1886), a 19. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, minden idők legnagyobb zongoraművésze és zeneszerzője.
Édesapja Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, néhány évig játszott az udvari zenekarban. Később Doborjánban számtartóként élt családjával. Itt született Liszt Ferenc a csodagyerek. Apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lépett először nyilvánosság elé, egy önálló koncerten. Néhány magyar főúr ösztöndíj-alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lett. Bécs közönségét is meghódította, tehetségére Beethoven is felfigyelt.
1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett hazájától és művészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indult Angliába és Franciaországba, végül Párizsban telepedett le. Itt nagy hatással volt rá a francia főváros szellemi élete: a zene, az irodalom, filozófia. 16 éves korában elveszíti apját, legfőbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, ettől kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, és egy fiatalkori szerelmi csalódásának hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, évekig visszavonultan, a külvilágtól elzártan él. Az 1830-as júliusi forradalom hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadja a forradalom szele, a francia szellemi életben is egyre jelentősebb szerepet játszik, legközelebbi barátai: Chopin és Berlioz. 1834-ben megismerkedik Marie d’Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzi, a 10 éves együttélésükből 3 gyermek születik. Ez alatt sokat hangversenyezik, szinte minden jelentős európai nagyvárosban megfordul. Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, azonnal hazája segítségére siet. Bécsi hangversenyeinek jövedelméből 25 ezer forintot küld Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat. Az első ingyenes munkás hangversenyről a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt erre elhalasztotta utazását, és megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen! Hasonló kedves találkozásról szól egy másik följegyzés. Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta Zichy Géza grófot magyarországi birtokán, aki a házi hangversenyre az egész falut meghívta. Liszt játéka után egy ősz hajú paraszt így szólt hozzá: "Hogy mint hívnak, azt megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, azt megmutattad nekünk, de hogy mi vagy, azt megismertük, és ezért áldjon meg a magyarok Istene!" 1
842-ben végleg Weimarban telepedett le, 13 évig az udvar zenei vezetője. Ez a feladat főleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a zeneszerzőtől, így ebben az időszakban zongoraművészi tevékenysége háttérbe szorult. Életművének java itt készült, harcolt a fiatal és tehetséges zeneszerzők érvényesüléséért is, különösen Berlioz és Wagner ügyéért tett sokat. 1847-ben Kijevben egy újabb szerelmi élményben lesz része: megismerkedik Wittgenstein Karolin hercegnővel, a Marie d’Agoult-hoz fűződő kötelék megszakadása után. Közben cikkeket, tanulmányokat ír, széleskörű levelezést folytat. A zeneszerző Lisztnek nincsenek olyan sikerei, mint a zongoraművésznek, sőt ellenségei is akadnak. Amikor egyik operája bemutatóján ellenfelei botrányt produkáltak, azonnal elment az udvartól.
1861-től néhány évig Rómában élt, ennek eredménye az egyházi zenéinek megszületése: a Szent Erzsébet legenda - oratórium, melyben a szegényeket istápoló magyar szentnek állít emléket; Krisztus oratórium és a Koronázási mise. 1865-ben az alsóbb papi rendbe nyert felvételt, ettől kezdve reverendába járt. 1869-től 3 város, Róma, Weimar és Budapest között osztja meg idejét, a 60-as évektől egyre többet tesz a magyar zenei élet felemelése érdekében. Sokan és sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségű Liszt. Erre a válasz egyértelmű: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta magát. Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és annak felemelkedéséért sokat tett. Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam. Hazafiságomat nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség teljesítésével akarom kimutatni. 1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az ő nevét. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a Hungária c. szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. A Magyar rapszódiáit a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az Esztergomi mise - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet és Teleky Lászlót. Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny időnek számított Liszt Ferenc életében. 1886-ban Bayreuthban halt meg tüdőgyulladásban, ott is van eltemetve.